Folia historica 23/2

Sedlmayr Krisztina: Életmód és enteriőr Kosztolányi Dezső Pacsirta című regényében

A „tisztaszoba" (szalon) berendezéséről sajnos nem sok információt ad a szöveg, mindössze annyit, hogy itt áll a Böscndorfer zongora, mely Vajkayné szüleinek nászajándéka volt. A hangszert két oldalról petróleumlámpa világítja meg. A hálószoba hagyományos kelléke itt is a két, egymásnak tolt hitvesi ágy, mellettük éjjeliszekrény. Az ágyak fölött a falon gipszfeszület lóg. Az almáriumon üvegburás „aranyóra", mellette olajmécses. A sarokban, fehér „cserépkályha, melyben egész nyáron gyűlik a papírszemét". A tükör márványlapos polcát Pacsirta által horgolt terítő borítja, rajta két kapcsos fényképalbum. Pacsirta szobája fehér, festett puhafa bútorokkal van berendezve. „Festései azonban idővel megkoptak, selyem párnái elpiszkolódtak, megszürkültek. Üres szépítőszeres tégelyek álltak a szekrényekben, imakönyvek, melyekből szentképek csipkés szélei látszottak, német fölírással, bársonyba kötött cirádás cmlékalbumok, báli legyezők, telefirkálva nevekkel, táncrendek, illatzacskók, hamis fürtök, melyek spárgán függtek. Pacsirta tükre az ajtó mellett, a legsötétebb sarokban lógott, északnak fordítva". 1

2 A történet végén ebbe a szobába hozza be Pacsirta a kalitkába zárt borzas madarat, életének szimbólumát. A dolgozószoba ablaka az udvarra néz, ezért kissé nyirkos és sötét. Berendezése íróasztal, szék, könyvespolc és keleti szőnyeggel letakart keskeny támlás kerevet. A falon a Vajkay család nemesi címere valamint családfája függ, melyet a családfő maga készített, vízfestékkel. A házban villanyvilágítás van, dc takarékosságból a legtöbb körtét kicsavarják. A regény ideje alatt azonban a csillárok ontják a fényt, bevilágítják a sötét sarkokat is. Míg az öt szoba mindegyikéről kapunk több-kevesebb információt, a konyhát Kosztolányi éppen csak említi, a ház többi helyisége pedig sajnos teljesen „rejtve marad". Az Édes Anna részletes konyhaés háztartásleírásait olvasva semmiképpen sem vádolhatjuk azzal, hogy ebben a női szféra behatóbb ismeretének hiánya akadályozta volna. Nem kétséges ugyanakkor, hogy egy ilyen méretű vidéki városi házhoz jókora kamra, pince, padlás is tartozott, mint ahogy az is valószínű, hogy fürdőszobával már csak a vezetékes víz hiánya miatt sem rendelkezett. Öltözködés A család öltözködési szokásairól viszonylag kevés információt kapunk. így annál fontosabb az a néhány mondat, mely az utolsó estén hangzik el az anya szájából: „Nincs-e meg mindene, amit szeme-szája kíván? Kilenc ruhája van, kettőt az idén csináltattam és öt pár cipője van. Ősszel kérte, hogy vegyem meg a gyönyörű kék tollboáját, hát megvettem neki, azonnal, ebben a rettenetes drágaságban is, pedig tizennégy forintba került. Nem járatjuk-e tisztességesen, ahogy hozzánk illik?" 1

3 Kosztolányi nem hagyja ki annak lehetőségét, hogy a ruhával is jellemezzen. Megtudjuk, hogy az utazás napján Pacsirta óriási kalapot vett fel, divatjamúlt sötétzöld tollakkal. „Szegény, fönn a tollas kalapjával, olyan volt mint egy maskara".

1

4 Pacsirta a kor szokásának megfelelően fűzőt hord. A történet egyik mellékszereplőjéről, Zclmáról viszont szüleinek írt levelében ez áll: „...olyan szecessziós. Cigarettázik és nem visel fűzőt".'- Nyakában keresztanyjától kapott szűzmáriás medál lóg, aranyláncon. Apja hétköznapokon egérszínű ruhát visel, puhagalléros inggel, az anya figurájának jelcntéktelenségét az unalmas fekete ruha is fokozza. Takarításhoz barhent háziruhát húz és a fejét is beköti. A regény ideje alatt azonban előkerül a szekrényből egyetlen „szép ruhája", melyet csak kivételes alkalmakkor visel. Régen csináltatta - mondja Kosztolányi, s valóban, egy 1885 körüli modell leírása következik: „lila selyemruha volt, fekete csipke áthuzattal, ujjai buggyosak, sonkaujjal, a szoknya földig érő. Ehhez járult egy fekete cérna félkesztyü". A színház tiszteletérc a családi ékszereket is felteszi; násfát és gyémánt fülönfüggőt. A ruhához 109