Folia historica 23/2
L. Baji Etelka: A magyar fotográfia története a XIX. században
való megkoronázása alkalmából felvonuló díszmenet résztvevőiről készített egészalakos, színezett felvételeket, majd albumát elküldte az uralkodópárnak hódoló ajándékként. A koronázási ceremónia szabadban zajló eseményeit Heller József próbálta megörökíteni, de a technikai korlátok folytán csupán a helyszínekről tudott kitűnő felvételeket készíteni. Az Erdélyben, Kolozsvárott működő Veress Ferenc albumokat állított össze a városról (1859), majd Erdély nevezetes tájait, helységeit örökítette meg kamerájával. Saját maga kikísérletezte a fotokerámia előállításának módszerét, ezután műtermében több száz fotokerámia készült. Évtizedeken át (1866-tól 1916-ban bekövetkezett haláláig) kísérletezett a színes fényképezéssel, több száz színes papírképe ún. heliochromiája maradt fenn. Az 1860as években kezdte meg több évtizedes működését Kozics Ede pozsonyi, Gondy és Egey debreceni műterme is. Több fotográfusdinasztia is működött szerte az országban, az 1843-ban alapított pesti Strelisky-műtermen kívül a Knebel család műterme Szombathelyen, a Langsfeldeké Kaposváron, a Díváid családé a Felvidék több városában, majd a fővárosban is. A század egyik legjelentősebb fotográfusa Klösz György volt, fényképcin láthatjuk a XIX. század utolsó harmadában világvárossá fejlődő Budapestet, de a nagy átalakulás előtti állapotokat is. A század utolsó éveiben módszeresen végigfényképezte az arisztokrácia kastélyait, egyaránt megörökítve az épületek külsejét, a reprezentáció és az intimebb magánélet helyszíneit és a gondozott, változatos kastélyparkokat, ezzel rendkívüli értéket és a főúri életforma egyedülálló dokumentumait hagyta ránk. 1879-ben a Tisza áradása által elpusztított Szeged katasztrófáját örökítette meg, egy csónakban dolgozott nagyméretű kollódiumos üveglemezekre. Divald Károly a Tátra hegyi útjain vállalt hasonló veszélyeket, amikor a hegység csodálatos tájait örökítette meg 1860-1880 között, szintén nedveslemezrc dolgozva. 1862-1868 között Orbán Balázs a Székelyföldet járta be, és fényképezte annak tájait és lakóit. Megbecsült, ritkaság számba menő fényképnek számítottak a kromotípiák, csak a komolyabb műtermek tudták őket elkészíteni, így például Strclisky Lipót, Schrecker Ignác, Doctor és Kozmata, Ellingcr Ede és testvére, Goszleth István, Heller József. Keglovich Emil, Koller Károly, Kozmata Ferenc, Kozics Ede, Naschitz László. A magyar fotográfusok munkái külföldi kiállításokon nem egy elismerő érmet, oklevelet szereztek, így például Strelisky Lipót az 1867-es párizsi világkiállításon Mention honorable climerést kapott kromotípiáiért, fia, Sándor pedig az 1900. évi párizsi világkiállításon kapott Grand prix-t Csárdás című, összemásolt technikával készült fényképéért, melyet kora jelentős színészeinek jelmezes képeiből állított össze. Hazai kiállításon első ízben Marastoni Jakab mutatta be dagerrotípiáit, húsz felvételt 1842-ben, 1846-ban Strelisky Lipót két dagerrotípiával szerepelt a Pesti Műegylet tárlatán, de igazán nagy sikereket a fotográfia az 1879cs Székesfehérvári Országos Iparmű Kiállításon, majd az 1885-ös Budapesti Országos Altalános Kiállításon és az 1896-i évi Ezredéves Országos Kiállításon ért el. 1890-ben már az amatőr fényképezők munkáiból is rendeztek kiállítást Budapesten. A műkedvelők között több főúri fényképező neve is előfordul, így például Esterházy Mihály grófé. Legnevesebb főúri műkedvelő fényképészünk a belga származású Izabella főhercegnő, aki házassága révén a Habsburg-család és a magyarországi arisztokrácia tagjává vált. Fényképein családja tagjait, szórakozásaikat, a nagy kiterjedésű birtokokon folyó gazdálkodást, a birtokok népét és szép természeti tájait egyaránt láthatjuk. Flagyatékában találhatók nagyméretű (21x27 cm-es) üvegnegatívok és korabeli platinotípia kontaktmásolatok is. Több magyar expedíció is megfordult a föld egzotikus tájain, és ott ritkaság számba menő fényképeket készített, így a már említett Rosti Pál után 1869-ben Délkelet-Ázsiában és Japánban járt Xantus János. Afrikában járt felfedező úton 1886-1889 között a Teleki Sámuel-féle expedíció, melynek vezetője és egyik tagja, Höhner Lajos készített felvételeket. 57
