Folia historica 23/2

L. Baji Etelka: A magyar fotográfia története a XIX. században

Zichy Jenő gróf expedíciói 1895-ben, 1896-ban és 1898-ban a magyar őstörténet emlékeit kutatták, és a Kaukázus és Közép-Ázsia vidékét és lakóit fényképezték. Déchy Mór a Himaláját (1877-ben) és a Kaukázust (1884-1902 között), gróf Festetich Rudolf pedig 18931900 között Óceánia szigetvilágát választotta utazásai, tudományos megfigyelései és fényképezése színhelyéül. A fáradhatatlan világutazó és műgyűjtő, Hopp Ferenc, aki ötször tett földkörüli utazást (1882 és 1913 között) szintén fotografálta a bejárt egzotikus vidékeket. A fényképészek közül többen is foglalkoztak a felvételek fotomechanikai sokszorosításával, elsőként Divald Károly, majd Kozmata Ferenc, Weinwurm Antal és Klösz György. A XIX. század végén a fényképezés bevonult az államigazgatás területére fényképes igazolványok formájában, valamint a bűnügyi nyilvántartásba (például 1898-ban fényképes albumok készültek, melyekben a Budapestről kitiltott „felforgató elemek" képét juttatták el a nagyobb rendőrkapitányságokra) és a tudományos életbe is. Egyaránt alkalmazta a néprajztudomány, az orvostudomány és a csillagászat is (például Gothard Jenő és Konkoly-Thege Miklós). Az 1890-es évektől a hivatásos fényképészek és a művészi igénnyel fényképező amatőrök mellett megjelent az elsősorban értelmiségiek közül és a polgári rétegekből kikerülő magánfényképezők csoportja is, akik az élet olyan területeit is lencsevégre kapták, melyek az előbbiek figyelmét elkerülték, érdeklődését nem keltették fel. A magánfényképezők felvételei elsőrendű forrásaivá váltak napjainkra az életmód kutatásának. Számuk a XX. század elején ugrásszerűen megnőtt. Jegyzetek 1 Hasznos Mulatságok, Pest, 1839. február 2. I. félév 10. sz. 36. old. és 1839. szeptember 4. II. félév 19. sz. 74. old. 2 A kézirat leadása után sikerült a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának egy gyűjtőtől megvásárolni egy dagerrotípiát, melyet Marastoni Jakab készített 1842-ben. A jó állapotban fennmaradt dagerrotípia egy szépen beállított, nyolcfős biedermeier csoportot örökít meg. Különleges értéket képvisel, mint a magyar fototörténet egyik első alkotójának korai müve. Képaláírás: A koronázási domb a Lánchíd pesti hídfőjénél Ferenc József osztrák császár magyar királlyá való koronázásakor, háttérben - Budán - a királyi palota, 1867. június 8. Heller József felvétele. Leltári szám: 16-1930 (Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár), negatív: 22572; albumin, 24x19 cm. Ajánlott irodalom ALBERTINI Béla: A magyar fotókritika története 1839-1945. Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987. L. BAJI Etelka: Strelisky. Egv fényképész-dinasztia száz éve. Magyar Fotográfiai Múzeum, 2001. FEJŐS Imre: A magyar fényképezés kezdetei = Folia Archaeologica IX. Budapest, 1957, 243-254. o. 58