Folia historica 23/2

Szoleczky Emese: A huszti vár ábrázolás-történetéhez

birtokosoktól a tanítókig - hogy a fametszetekhez nyersanyagot szolgáltassanak, s meghatározták a szóbajöhető témaköröket is. 55 RADNÓTI 153. p. - A Vasárnapi Újság rajzolóként között rendszeresen, bár alacsonyabb színvonalon publikál Grcguss János, Kallós Kálmán, Myskovszky Viktor, Müller Adolf, Zombory Gusztáv. 56 Érdekes, hogy a staffázs-figurák kezdetben csupán az arányok érzékeltetésére, a látvány hü leképezésére kerültek a kompozícióba. Később az egyes tájegységeket jellemző néptípusokat, viseleteket, fogalakozásokat jelenítették meg általuk. - GELLER Katalin (szerk., bev.)-BASICS Beatrix (bev., tárgyleír.): Dunai vázlatok. 19. századi rajzolók tájés városképei. A Közép-európai Kulturális Intézetben megrendezett 2001. szept. 20-okt. 21. közti kiállítás katalógusa. Bp., 2001. [továbbiakban: DUNAI] Hiv. г.: 3. p. 57 1727-ben jelent meg az egyik legkorábbi tájképegyüttes, Erasmus Schrött kassai rajztanár „Malerische Ansichten von Ungarn" című sorozata; vagy gondoljunk Jacobus Alt 246 darabos „Donauansichten"-jé, amely 1818-28 közt látott napvilágot. A legismertebbé MEDNYÁNSZKY Alajos: Festői utazás a Vág folyón Magyarországon. Pest, 1826. könyve és ábrázolásai váltak e műfajban. - Dunai 6-7. p.; SZABÓ 136-137. p. 58 A vár-romantikát költészetünkben elindító regék (Kisfaludy Sándor, Vörösmarty Mihály, Kölcsey Ferenc müvei) még csak ráirányították a figyelmet a magyar história építészeti emlékeire. Néhány közülük irodalmi alkotások révén került újra az érdeklődés homlokterébe (Huszt, Drégely, Visegrád), s emelkedett a nemzeti függetlenség és szabadságküzdelmek lerontott jelképévé. Az önkényuralom éveiben tehát a várkutatás, a romok literális vagy művészeti megidézése, a táj inspirálta történelmi emlékezés a passzív rezisztencia eszközének számítotott. - Ld. erről részletesen: KESERŰ Katalin: Várábrázolások. Táj és történelem a historizmus festészetében Magyarországon, [továbbiakban: KESERŰ] In: Zádor Anna (szerk.): A historizmus művészete Magyarországon. Bp. 1993. 223-243. p. Hiv. г.: 227-231. p.; valamint: RÉVÉSZ; SZABÓ 136-137. p. 59 KESERŰ 239. p. 60 KESERŰ 223-224. p. 61 Simonchich [Simoncsics, Simonchics, Simunchich] Innocentius a. S. Anna (1750. május 13. Rovna- 1807. ápr. 21. Máramarossziget): piarista pap, a retorika és irodalom tanára. A piarista rendházakban Nagykárolyban, Selmecen, Tatán és Vácott, valamint Máramarosszigeten élt. 1796-tól haláláig a szigeti rendház tanára, igazgatóhelyettese, majd igazgatója volt. Ö vizsgálta először Máramaros megye történeti-topográfiai viszonyait. In: SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1906. XII: к. 1068-69. col.; LÉH István (adatgy.)-KOLTAI András (s.a.

г., kieg.): A magyar piarista rendtartomány történeti névtára 1666-1997. Bp. 1998. 343. p. 62 Simonchicz, INNOCENTIUS: Noctium Marmaticarum Vigiliae. Bibliothecae Regnicolaí-i Oblatae. 1803. - OSZK Kézirattár Quart. Lat. 274. (1. köt.), 273. (2. köt.) - A vízfestmény a 2. kötet Dissertatio de Propugnaculo Huszticnsi című részében a 33. p-n található. 63 Jaschke, Franz (1775 Rosenthal -1842. nov. 11. Bécs): sziléziai származású bécsi tájképfestő, aki 1794-ben került a bécsi akadémiára. 1807-1808-ban a technikai-természettudományi érdeklődésű Lajos főherceg kíséretében utazta be a határőrvidéket. 1810-ben a botanikus Rainer főherceggel utazgatott Magyarországon, Erdélyben, Galícia egy részén, Bukovinában, majd 1816-ban Észak-Itáliában. Műveiből következtetve az 1820-as években is megfordult Pest-Buda környékén. 1840-ben két müve szerepelt a pesti Műegylet első kiállításán. 1810-ben Sátoraljaújhelyen Kazinczyval is megismerkedett, aki erről leveleiben számolt be: „Rainer főhcrczeg... azért vevé maga mellé, hogy itt vidékeket 's a' köznép öltözetjcit, a' Fő-herczeg által dolgozandó Magyarországi Utazása mellé raj47