Folia historica 23/2
Szoleczky Emese: A huszti vár ábrázolás-történetéhez
tén szerény kegykép-oszlop. A Tisza felett a távolban a bodor felhőpamacsok közt madár száll, a dűlőút lapos kövei között alig észrevehetően kígyó siklik. * * * 1862-ben újabb ábrázolás jelenik meg Husztról a Vasárnapi Újság hasábjain. 7 1 Ismeretlen szerző: Huszt. A vár és a város. 1861 előtt. - Litográfia. - 13x18 cm. A hangsúly egyértelműen a város festői fekvésére és ábrázolására tevődött át, a nézőpont az eddigiekhez képest szokatlan: a Nagyszőlősi-hegység tövéből, Iza község irányából készült. A kép előterében a sziklán két staffázs-figura - öltözékük alapján talán ruszinok: közülük az egyik ülve pipázik, a másik botra támaszkodva áll, - ugyanazt szemléli, mint mi. Jobbról az előtérbe dús lombkorona hajlik, élénkíti a látványt. A kompozíció mindenek felett a természeti szépségeket igyekszik kiemelni: a kép előterében a Nagyág-folyót, az ártéri erdős-bokros területet, a vár jellegzetes épületegyüttesét, mely zárt tömbként magasodik a hegyek közt megbúvó település fölé. A természetbe ágyazva tűnnek elénk Huszt tornyai: a görögkatolikus, a katolikus és a református templom, 7 2 a virágzó település házai. A vár alatti lankán felsejlenek a kápolna körvonalai. - A várromok elrendezés tekintetében egységes képet mutatnak, de tüzetesebb megszemlélésük után arra jutunk: a rajzoló csupán a festői összkép megragadásával törődött, a részletekbe menő hitelességgel nem. * * * Ugyanebben az esztendőben három akvarell is készült Husztról és nevezetességeiről, 73 amelyek közül - ismét csak a távolban - egyen tűnik fel a várrom. Lám Sándor; 7 4 Huszt. A várhegy és a város látképe, előtérben a Tiszával 1862. Akvarell. - MNM MTKCs 56.1585 lt. sz. A lágy pasztellszínekkel, fény-árnyék hatásokkal dolgozó művész inkább egyfajta hangulat megragadására, semmint a topográfiai hűség dokumentálására törekedett. Különböző megvilágításokkal dolgozott. Az előtérben épp csak, hogy jobboldalt megvillan Tisza egy darabkája, amelyet a továbbiakban egy dimbes-dombos homokzátony takar ki a kompozícióból. A festmény jobb sarkában egy fahíd nyúlik át a folyón, attól egyenes út vezeti a tekintetet a településre, melynek házai közül karcsú jegenyeszálak és a templomtornyok elegye magasodik ki. A festmény túlnyomó része nyugalmas, derűs, szinte idilli légkört áraszt. Tavaszi, üdezöld és sárga tónusú természeti környezetbe - bokrok, fák, mező - simuló városkép a háttér főszereplője. A festmény mértani középpontjára a várhegy oldalában megbúvó kápolna piros teteje vonzza a tekintetet. A komor-sötétre színezett várhegyen, szinte azzal színeiben-anyagában egybeolvadva sejlenek fel a „romvár" körvonalai: a Ferdinánd-, a Nyári-, az Emberfő-bástya és a Palota sziluettje. A hegyoldal csupán egy részére vetül fénysugár, a Viskre menő út mentén épült házakra. A távolban a Nagyszőlősi-hegység ködbevesző, halvány hegyvonulatai szinte egybemosódnak a gyöngyházfényű égbolttal. A tájrajz, a település képe alapján azt valószínűsíthetjük, hogy az alkotó megfordult Huszton, bejárta annak környékét, és - alulnézetből szerzett - összbenyomás alapján készítette el rajzát. * * * 1863-64 folyamán 24 folytatásban közölte a Vasárnapi Újság P. Szathmáry Károly írását: A Tisza bölcsője. Emlékül a jó máramarosiaknak címmel. Ebben egy teljes részt - több mint 31
