Folia historica 23/2

Balahó Zoltán-Gál Vilmos: A pozsonyi hídfő története

A magyar kormány fokozott biztonsági intézkedést rendelt el a Parlament környékére, ahol az ünnepélyes szerződéskötési aktus megtörténik. Így adódott, hogy amikor Szondy a kalligrafikusán kiállított dokumentum-példányokat kopott aktatáskájában a Külügyminisz­tériumból (akkor még Szabadság tér 15-ből) gyalogosan az Országházba készült átvinni, a rendőrkordonon bizony fennakadt. Hiába mondta, hogy ő diplomata, hogy igen fontos ira­tokat kell kézbesítenie, nézzenek a táskájába, itt vannak a kétnyelvű szerződés-szövegek; a rendőrök visszalökdösték mondván: hát így néz ki egy diplomata és főleg a táskája? Viktor bácsi hősiesen küzdött, nem adta fel a harcot, magához kérette a parancsnokot, aki végül is csak akkor hitte el a toprongyos férfi küldetésének fontosságát, amikor előkotorta a szerződés eredeti díszes példányát. Amely szerződés nem volt más, mint az 1938. évi Müncheni egyezmény után, a széteső Csehszlovák Köztársaság és a Német Birodalom között, Hitler által Hácha elnökre 3 2 kény­szerített megnemtámadási /?/ és barátsági /?/ szerződés szövege. Ebbe az okmányba csak be kellett helyettesíteni a két állam nevét, esetünkben Magyarországét és Jugoszláviáét. Másfél esztendővel a Tito-ellenes Kominform-határozat 3 3 létrejötte előtt, a „láncos kutya" 3 4 korszak kibontakozása előtt. December 16. - Reggeltől estig szakadatlan értekezlet és ülésezés. Magyar részről Karcsay és Nábráczky - két titkárunk - szlovák részről Laufer dr. birkóztak meg a nem egészen egyértelmű francia, illetve orosz békeszerződési szövegekkel. December 17. - Karcsay Sándor arra kért, hogy ne kelljen egyedül részt vennie a Kiss Roland Vág-völgyi autókirándulásán, tartsak velük. Szikrázóan hideg, napos idő kedvezett a fűthető Buick-kal való utazásunknak. Trencsén, Zsolna, Túrócszentmárton, Körmöcbánya, Aranyosmarót volt az útvonal; kár, hogy utunk Körmöcbánya után teljes sötétségbe torkol­lott. - Azért este Kiss Roland még kicsikart belőlünk egy éjfél utánig tartó értekezletet. A sok időt igénylő és gyakran unalomba fúló házi értekezleteink mellett - amikben Kiss Roland csillogtathatta tárgyalás-vezetési tehetségét - alig jutott idő magának Pozsonynak alaposabb megismerésére. Meglátogattam a régi szép városházában berendezett történeti múzeum kiállításait: sajnos ebben kiirtottak szinte minden magyar vonatkozású és a régi Pozsonyra utaló látnivalót; viszont a szlovák népi mozgalmak, főleg a közelmúlt partizánharcok tárgyi emlékeit bemu­tató tárlók számomra a kiizzadt muszáj-propaganda silányságát dokumentálták. Az épületek, a régiek, szinte ismerősnek tűnnek, akár Győrött, Sopronban is lehetnének. Ami az utóbbiakban nincs, az a 20-as, 30-as évek Bauhaus-stílusának 3 5 kocka alakú, a történeti városmagba egyáltalán nem illő új középületeknek, áruházaknak (pl. Bata cipőáruház) a ridegsége. Az utca képéről, a járókelők hangulatáról, a bolti és piaci árusok viselkedéséről és egyéb, a város életében jelenvaló sajátosságokról szinte semmi tapasztalatot nem szerezhettem. A többnyire hűvös-nyirkos késő őszi időjárás nem volt alkalmas sétálgatásra, „flánerie"-re, amiben Párizsban volt részem. Ez a „flangálás" egy város megismerésének, „lelki" élete kipuhatolásának előfeltétele. December 18. - Utolsó tárgyalási napunkon az értekezlet kilenc óra hosszat tartott, rövid ebédszünettel. Vajon mit lehetett ennyit locsogni? A sok apró-cseprő problémán kívül a vita lényeges tárgya mégiscsak maga az új határvonal volt, mert a trianoni békeszerződés értelmében a Duna hajózható fővonala/„le cours principal de navigation du Danube"/ alkotja az államhatárt. A három átadásra ítélt község lakosságának nemzetközi jogi helyzete sem volt probléma­mentes. Vonatkozhat-e erre a lakosságra a nem-szlávokra mért megbélyegzés, amely szerint - vagyis a még érvényben levő rendelkezések szerint - Csehszlovákia 1938 évi „felrobban­195

Next

/
Oldalképek
Tartalom