Folia historica 23/2

Peterdi Vera: Egy polgárcsalád élete és otthona a Belvárosban és az arisztokrata negyedben a két háború között

A család teljes és hiteles láttatásához szükségünk lesz még további kutatásokra: történeti forráskutatásra, a meglévő források (tárgyak, fotók) alaposabb kiaknázására, és adatközlőnk megígért segítségére: a visszaemlékezés 1933 utáni korszakának megírására. Feltétlenül érdemesnek tartjuk ugyanis a téma továbbfejlesztését, végleges kidolgozását. Jegyzetek 1 Dr. Halászfy Éva neveltetése, de múzeumokhoz való kötődése okán is predesztinálva érezte magát arra, hogy tárgyait, később emlék- és tudásanyagát múzeumunknak ajánlja fel. 1946^7-ben ugyanis a MNM épületében, a Természettudományi Múzeum őslénytan-osztályán dolgozott kutatóként, eközben doktorált is. 1947-1955 közt a TTM Baross utcai épületében, Horváth Géza mellett volt a poloska-gyűjtemény kezelője. 1955-től nyugdíjazásáig biológiát, kémiát, fizikát, ilyen irányú tanulmányai elvégzése után művészettörténetet is tanított középiskolákban. 2 Az Üveg, Kerámia gyűjteménybe 1 db, a Háztartási gyűjteménybe 14 db, a Viselet gyűjteménybe 8 db, az Irat, Igazolvány gyűjteménybe 3 db, a Kisnyomtatvány gyűjteményekbe (képeslapok, reklámképek, boríték, szentképek, táncrend) 56 db került a hagyatékból. 3 A felajánló a meglévő tárgyak közül csak néhányat szándékozott eladni a múzeumnak, a többi már korábban szétosztódott a családtagok között, vagy végleg elkallódott. 4 Kiváló lehetőség volt ez számunkra hiszen, egy „szemtanú" biztosította mindezt, aki a „mögöttes tartalmakat" is képes volt érzékeltetni. Ugyanakkor jól példázza ez a gyűjtés az elméleti elképzeléseink (komplex gyűjtés) és a napi múzeumi gyakorlat között feszülő ellentéteket. Az egy lakásból, hagyatékból elhozható anyag legtöbbször csak szerény töredéke a lakás (helyiség, tematikai blokk stb.) teljes tárgy univerzumának, mert előszelektált, gyakran másodrangú („kacat"), vagy valamilyen szempont szerint felajánlott. Hiába van előttünk a kívánt, hiánypótló tárgy, esetleg egész garnitúra, legtöbbször nem azt, és nem annyit vehetünk meg, amit/amennyit szeretnénk. Ennek gyakori oka a krónikus múzeumi pénzhiány, de gátja lehet az eladói/ajándékozói szándék is. így marad a tárgyak önmagukban való elemzése, szerencsés esetben ehhez járulhat a teljes korpusz dokumentálása terepmunkával, illetve adatközlői információkkal. Mindazonáltal a különböző helyekről származó egyes darabok, rész-egységek - az elméleti tudás birtokában szépen körvonalazódó, réteg- és korspecifikus összefüggő tárgycsoportokká fognak összeállni gyűjteményeinkben. Ez a tárgyi forrás a történészek számára is egyre nélkülözhetetlenebb lesz. 5 Élet a Váci utca 9. félemelet 4-ben; Élet a gyermekszobában; Nagykátán - a Történeti Adattár nyilvántartásba vett anyagaként. 6 A felkérésre írt munkák irányultságáról írja Küllős Imola: céljuk általában didaktikus kicsengésű tanúságtétel. (KÜLLŐS Imola 1988. 251-266.) Szerencsére szerzőnk hamar megszabadult ettől a kényszertől. A kért információkat az első kéziratban adta meg, utána maga határozott a szöveg irányultságáról. Stílusa könnyedebbé válásán is érződik, hogy sokkal szívesebben írt történeteket, szokásokat, mint a tárgyi világ bemutatását. Adatai korrektek. 7 Az egyéniségkutatás keretében végzett élettörténet-elemzésnek a néprajztudományban több évtizedes előzményei vannak (Niedermüller Péter, Forrai Ibolya, Küllős Imola, Szilágyi Miklós, Hoppál Mihály, Mohay Tamás stb.). 147