Folia historica 23/2
Peterdi Vera: Egy polgárcsalád élete és otthona a Belvárosban és az arisztokrata negyedben a két háború között
rétegekre voltjellemző. Ez a tény azonban családunknál nem csak a magasabb társadalmi kategóriához idomulásra utal - hiszen láthattuk, a nevelőnő cselédi feladatokat is ellátott -, hanem a gyermeknevelés tudatosan magas szinten tartására. Ennek figyelemmel kísérése természetesen a házaspár közös feladatai közé tartozott. Különös gonddal nevelték fiú gyermeküket, aki a család nevének továbbörökítőjeként kiemelt, és mindent elnéző bánásmódban részesült. Csak ő kapott nagyobb korában külön francia és német nevelőket. A gyermekek számára - s ennek leírása jelentős részét teszi ki a visszaemlékezésnek kezdetben a játék-idő, később az iskola szabályozta a napirendet. Ajáték valójában saját életformájuk szabályainak elsajátítását jelentette. Meghatározta a nemi jelleg: „Általában nem játszottam fivérem játékaival" a polgári erkölcsrend: a közös játékokban „Csalni nem lehetett, megvetendő és jellemtelen dolognak tartottuk", s az urbánus nyilvános térkeretek: „ Sohasem ugráltunk a padokon, nem gázoltuk le a virágokat, nem tapostuk le a gyepet. Eszünk ágába sem jutott a Petőfi szobornak még csak a talapzatára sem felmászni...Gyermekéveim kortársai általában vallásosak és fegyelmezettek, jó! neveltek, vidámak és lelkileg egészségesek voltak. Az elkényeztetetteket, nyafogókat kiközösítettük. Egyszerűen nem játszottunk velük. Ok idővel megváltoztak és boldogan nyargaltak velünk. " Különös gonddal vigyáztak igényes, a valódihoz megszólalásig hasonlító játékaikra. Szüleik ebben is igyekeztek biztosítani az anyagi lehetőségeiken is túlmutató színvonalat. Disztingvált, öntudatos magatartásra késztette őket jó hírű, patinás iskolájuk is: "...egy Angolkisasszonyokhoz járó növendéknek volt annyi érzéke, hogy túlkapást ne kövessen el... Az apácák és a papok is szigorúak voltak, sokat követeltek és magas szintű órákat tartottak. Mégis vidám és hangulatos volt iskolába járni. ..Sokat jártunk kirándulni ...jól tanulni, kifogástalanul viselkedni kötelesség volt. Azért jutalom nem járt. Dicséret igen. Nagyon boldogan, de szerényen vettük tudomásul az elismerést. " A középosztálybeli családok gyerekeinek taníttatásához a zenei képzés is hozzátartozott. A Halászfy-gyerekek a Nemzeti Zenede ódon épületébe jártak a Semmelweis utcába. A családban mindkét ágon generációkon keresztül öröklődő hagyomány volt, hogy a fiúk hegedülni, a lányok zongorázni tanultak. Ez is bizonyítja, hogy azonos mentalitás-elemek alakultak ki az azonos keretek közt élő családoknál. A sport, különösen édesapjuk sportszeretete révén, kiemelkedő szerepet játszott Éva és Zoltán életében. A sportágak kiválasztását azonban az ő esetükben is megszabta a kordivat és a társadalmi keretek. Először úszni kellett megtanulniuk, az úszásoktatás a Rudas fürdőben 12 1 történt. Hatéves koruktól korcsolyázni jártak. Napi rendszerességgel bérlettel látogatták szüleikkel a műjégpályát, ahol akkoriban igen élénk társadalmi élet zajlott. Táncos összejöveteleket, bemutatókat tartottak, az oktatás edzők irányításával folyt. Bátyja nyaranta kerékpározott, később teniszeztek is: H.É. például az 1930-as évek végén sajátkezüleg hímzett magyaros mintájú teniszblúzban. Gyakran jártak kirándulni a budai hegyekbe, s a város környéki erdőkbe is. Édesapja ugyan már nem vadászott, de a Gemperle nagypapa még a déli Kárpátokban is gyakorta megfordult. Ennek kapcsán került először szóba a területvesztés kérdése. „Nagykátán gyakran nyitogattuk a hármas vadász szekrényt, és nézegettük a sokféle fegyvert és egyebet. A trianoni égbekiáltó, igazságtalan, kényszerbékekötés után már csak a csonka országban... lehetett vadászni. " A területi revízióval való eszmei azonosulásuk, a társadalmi-politikai restauráció igénye többször is visszatér a szövegben. Ennek egyik tárgyi bizonyítéka például az a Nagykátán vásárolt „Nem, nem soha!" feliratos kerámia gyertyatartó is, amelynek állandó helye Ilus néni éjjeli szekrényén volt. A gyermekek nevelésében kiemelkedő szerepet kapott Trianon értelmezése, a hazafias érzelmek, a magyar nemzettudat államilag is hangsúlyozott eszmeiségének beléjük plántálása. Ehhez igaz történeteket mondtak, magyar népmesék és 143
