Folia historica 23/2
Peterdi Vera: Egy polgárcsalád élete és otthona a Belvárosban és az arisztokrata negyedben a két háború között
Ez a tanulmány azt kísérli meg, hogy a családi előzményeknek, a lakáskörülményeknek és tárgykultúrának, a szokásoknak, a viselkedés- és gondolkodásmódnak, mint az adott fonás nyújtotta megközelítési módoknak a segítségével reprezentálja azt a családra jellemző, sok összetevőjű, bonyolult önazonosságképet, amely az örökölt, tanult, tehát társadalmilag meghatározott és egyéni mentalitásjeleken keresztül kirajzolódik. Л mentalitás örökölt elemei A közvetlen elődök a genealógiában 2-3 nemzedékre visszavezetve, a vagyoni és uralkodó elit alatti szinteken, a középrétegek különböző, történetileg is változó csoportjaiban helyezkedtek el. A német dédnagymama kivételével magyar származású és hangsúlyozottan magyar önazonosságtudatú család lokálisan Budapesthez, eredetének fenntartott gyökereit tekintve pedig Nagykátához köthető. Az apai ág H.E. édesapját, dr. Halászfy Zoltánt (a továbbiakban: H.Z.) még Halász Zoltán Lajos Gusztáv néven 9 anyakönyvezték az egri római katolikus plébánián, 1880 májusában. A polgári-hivatalnok családba született fiút szülei az elemi iskola elvégzése után gimnáziumba íratták, 1 0 az egri cisztercitáknál érettségizett. Egy eves egri papnövendékség után Pesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta tanulmányait, jogi és államtudományi (utr. jur.) doktorátust szerzett. Ez modern felfogás szerint is tényleges, szakszerű ismereteket, egyben a jól képzett polgár kategóriáját biztosította számára, a maga erejéből elért teljesítmény büszkeségével. Ekkorra már jól beszélt németül, franciául, tudott angolul, olaszul is. A gimnáziumban görögből és latinból érettségizett. Nyelvismerete révén a német, francia, angol kultúra vonzáskörébe került, ami a polgári jellemzők között nagypolgári vonásnak számított. Sorkatonai szolgálatát az egyik császári és királyi vadász-zászlóaljnál, Dél-Tirolban töltötte, a családi fényképgyűjteményből származó fotók" tanúsága szerint. A kézirat szövege csak az esküvő leírásánál utal rendfokozatra, ott főhadnagyi egyenruháról ír. Korabeli forrásokból tudjuk, hogy tartalékos szolgálati idejét a császári és királyi 76. esztergomi gyalogezrednél, először mint kadét, majd 1909-től 1911-ig már mint tartalékos hadnagy töltötte.'- 1943-ban a Magyar Királyi Honvédségnél tartalékos főhadnagyként tartották nyilván. A családfőnek a tiroli alakulatnál töltött ideje a családi önértékelés egyik fontos erősítője volt: ,, Akkoriban ez, és a magyar huszárság volt a legismertebb, legelőkelőbb fegyvernem. Tirolban szolgált... Tirol történetét is elmesélte. Nagy odaadással és érdeklődéssel hallgattuk. " I 3 Ez a vonás saját önazonosság-tudatában is fontos szerepet játszott, nyilván annak alapján is, hogy akkoriban társadalmilag „úrnak lenni" csaknem szinonim volt a „katonatisztnek lenni" meghatározással. Ugyanez, az „úriság" kategóriájával meghatározható magatartás nyilvánul meg hosszú és kellemes legényéletének jellegében is: „Édesapám... Nagy szívtipró hírében állt. Még a főnemesi körökben mozgó, híres, szép és finom modorú ...énekesnőnek, Pálmay Ilkának is tette a szépet. " Ugyanis, még az akkori szokások szerint is meglehetősen későn, 38 éves korában nősült meg. Akkortól azonban hűséges, gyengéd férj és gyermekeiért minden áldozatot meghozó apa vált belőle. " Minden tekintetben hozzáillő feleséget kapott Gemperle Ilona személyében, aki a kor kifejezésével élve „jó házból való", katolikus nemesi ősökkel és meglehetős anyagi javakkal bíró, művelt, csiszolt modorú, csinos fiatal leány volt. H.E. lényegesnek tartotta kihangsúlyozni, hogy nemcsak szellemileg és érzelmileg bizonyult tökéletesnek H.Z. választása, de házasságuk a közösségi minták elvárásainak is megfelelt. 1 4 118
