Folia historica 23/2
Peterdi Vera: Egy polgárcsalád élete és otthona a Belvárosban és az arisztokrata negyedben a két háború között
Gemperle Ilona egycb erényei mellett okos asszony volt, így szuverén egyéniségként is jól tudott alkalmazkodni a tőle elvárt női szerephez, és magatartásával hozzájárult férje társadalmi érvényesüléséhez. H.Z - a Magyarországi tiszti cím- és névtárból származó adatok alapján 1 5 - 1919-ben pénzügyi titkárként, később már magas beosztású köztisztviselőként dolgozott Budapesten, a Székesfővárosi Magyar Királyi Pénzügyigazgatóságon. Pénzügyi főtanácsosként ment nyugdíjba. így tehát az „úriság" másik korabeli szinonimája, az állami hivatalból élés is megfeleltethető H.Z. társadalmi hovatartozásának. 1 6 Korrekt, megvesztegcthetetlen hivatalnokként jellemezhető; soha nem fogadott el külön juttatásokat, de soha nem csinált adósságot sem. Már nyugdíjaztatása után, 60 éves korában szerzett ügyvédi oklevelet és a közjegyzői tevékenységhez szükséges okiratot. Leánya közlése szerint az 1930-as évek végének krónikus (a zsidótörvények intézkedéseinek következményeként fellépő) „iigyvédhiány"-a okán kérték fel, mint nagy gyakorlattal rendelkező jogászt, járuljon hozzá a helyzet megjavításához. Az, hogy vállalta ezt a késői továbbképzést, mindenképp progresszív szakmai aktivitásra vall. 1944 őszéig, viszonylag fiatalon bekövetkezett haláláig, praktizált. Halászfy Zoltán édesapja. Fischer Antal (H.A.), ,,Sztárnyán született a Radvánszkykastély közelében " 1857-ben Radvánszky Gusztáv (1810) (R.G.) földbirtokos 1 7 természetes fiaként. Anyja ( az ő vezetékneve volt Fischer) német nevelőnőként 1 8 állt alkalmazásban a Radvánszkyaknál, feltehetőleg az éppen özvegy R. G. fia mellett. Bár apja - az akkori társadalmi elvárásoknak megfelelően - nem vehette a nevére, sorsát nemcsak figyelemmel kísérte, de taníttatta is a jó képességű fiút, aki így érettségizhetett. Közhivatalnok lett, pénzügyi tanácsos előbb Egerben, majd a 20. század első éveitől Pesten. A családi adatok alapján számvizsgáló volt a Magyar Kir. Pénzügyminisztérium számvevőszékénél. Mint állami alkalmazott nyilván kötelességének érezte a névmagyarosítást 1 9 - így lett Halász a családnevük. ..Rendkívül türelmes, ... finom, halk modorú úr volt [rendszeres templomjáró, gyönyörűen hegedülő, művelt férfi] ... várbeli lakásukból a napi délelőtti sétájára indulva barátaival latinul és görögül társalgott. Felesége, Ledermayer Franciska, elszegényedett dunántúli földbirtokos lánya volt.1 A házaspár lakás- és életkörülményei a vizsgált időszakban társadalmi pozíciójuknak megfelelőek voltak. A csendes, patinás, hagyományosan urbánus budai Vámegyedben, a Várfok utcában laktak, saját 3 szobás öröklakásukban. Gyermekeiknek - a már férjezett, két gyermekes Piroska lányuknak és a még legény Zoltán fiuknak - is vettek egy-egy öröklakást. Fiuknak a Gellérthegyen, az Orlay utcában. Mindketten Zoltán jegyessége illetve házasságkötése idején hunytak el. Rangjuk még temetői elhelyezésükben is kifejezést nyert, mint ahogy ezt a kézirat szövege is jelzi azzal, hogy a Farkasréti temetőben ,,az első központi parcellában nyugszanak, közvetlenül Keleti Károly sírja mellett". H.Z. tehát a családi identitásvállalás alapján szülei révén anyagilag és erkölcsileg tisztes, bár talaját vesztett családból származott. Ezzel magyarázták, hogy H.A. élete végéig kisebbrendűségi komplexusban, önazonosság-zavarban szenvedő, visszahúzódó, puritán protestantizmusát előtérbe helyező férfi maradt. Ezt a bizonytalanságot jól érzékelteti a róla készült portré is. Az anyai ág H. E. édesanyja, született Gemperle Ilona Karola (G.I.) 1895-ben látta meg a napvilágot szülei első gyermekeként-- Nagykátán, ahol édesapja, Gemperle Károly főjegyzőként a város elit rétegéhez tartozott. A helyi tanintézményekben elvégzett iskolák, a négy elemi és a négy polgári osztály után az akkorra anya nélkül maradt 2 lányt édesapjuk a pesti Ranolder 119
