Folia historica 23/1
I. Tanulmányok - Orgona Angelika: Domborműves óntányérok a Magyar Nemzeti Múzeumban
9. ábra 10. ábra A nürnbergi iskola Az ónmüvességben 1560 körül jelent meg a domborműves díszítésmód, Franciaországban és Németországban nagyjából egy időben. Az anyag puhasága az öntésnél előnyt jelent: szépen kitölti az öntőformát, a legapróbb részletek is jól látszódnak. Az Edelzinn (nemes ón) uralmát két korszakra szokás osztani. A két legismertebb mester, Francois Briot és Caspar Enderlein nevével fémjelzett periódus (1560 к. 1630 k.) antik mitológiai jelenetekkel, allegóriákkal gazdagon díszített táljai és kannái manierista jegyeket hordoznak. A Montbéliard-ban működött Francois Briot (1560-1616 körül) legismertebb munkái a teológiai allegóriákkal díszített ún. Temperantia-tál és -kanna, az antik mitológiai jelenetekkel díszes Mars-tál és -kanna, és a bibliai témájú Zsuzsanna-tál. Az „Edelzinn" másik jelentős központja Nürnbergben alakult ki, s igazán akkor virágzott fel, amikor a baseli születésű Caspar Enderlein (1560-1631) elköltözött szülővárosából és letelepedett a német városban (1583). 1586-ban polgárjogot nyert mester, sőt, a mestcrdalnokok között is ott találjuk. О is elkészíti a Temperantia-tálat, mely nem puszta másolata a Briot-énak. Az általa öntött tálak középpontjában zömmel bibliai témák állnak: Éva teremtése, Lót és lányai, a Feltámadás. Az Edelzinn kb. 1630-ban beköszöntő második (barokk) korszakában a fonnák kisebbé válnak, az antik allegóriák eltűnnek, helyüket ótestamentumi jelenetek, uralkodók lovas portréi, dús virágornamensek foglalják el. A tányérrá zsugorodott tálak korábban kialakult beosztása - középső mező, peremdísz - megmarad, de eltűnik a kettő közötti domborműves zóna. A perem kartusai közötti részt barokk indás, leveles, gyümölcsös díszek töltik ki, a formák zártabbá válnak. A második periódus nürnbergi mesterei az öntőformákat (korábban vörösréz, sárgaréz, vagy kő, a 17. században inkább vörösréz) már nem maguk készítették. Hivatásos formakészítők vésték őket, akik rendszerint rézmetszeteket használtak előképül. Nevüket nem ismerjük, és csak ritkán érhetők tetten, mint például az ifj. Paulus Öham egyik Feltámadás-tányérján, ahol a szarkofágra vésett M. S.-t a formakészítő monogramjának tartja a szakirodalom. A két Noé-tányér külön érdekessége, hogy öntőformájuk is fennmaradt a lipcsei Kézműipari Múzeumban." A drága öntőformákat sokáig használták, egymásnak eladták a mesterek. Előfordul, hogy a mesterjegyet már a fonnába belevésték, és nem utólag ütötték bele. Ha a tányér közvetlenül a megrendelőhöz került, s nem a kereskedelembe templomi felszerelés esetében például — akkor nem ütöttek bele mesterjegyet. 1 2 Nürnbergi tányérok Magyarországon A jónevű nürnbergi mesterek portékáit nagyra becsülték a 17. századi Magyarországon. A soproni mészárosok, akik a marhakereskedelem révén egyébként is megfordulhattak Niirn92
