Folia historica 22

I. Tanulmányok - Szelke László: A „fekete-sárga Szegfű" - Szekfű Gyula és a Rákóczi mozgalom.

ciózus és hatásvadász cikknek - egy ellenzéki napilap címoldalán - országszerte. Szekfű és az Akadémia mint Rákóczi-gyalázók! Micsoda hír, micsoda szenzáció! De ez csak a kezdet! Polónyi Gézának, az ellenzék vezérszónokának a Parlamentben 1914. március 18-án elhangzott beszéde (vagy inkább kirohanása) után a vita egyértelmű politikai színezetet kap, és a Szekfü-ügy egyike lesz az országot leginkább foglalkoztató kérdéseknek. Polónyi a Tiszakormányt a nemzetiségekkel kapcsolatos napirend során megalkuvónak, Bécs irányában pedig indokolatlanul alkalmazkodónak nevezi. A munkapárti kabinet - szerinte - saját elvei alapján értelmezi a magyar történelmet, a kiegyezés kiemelkedő történeti jelentőségének hangoztatásával, a Rákóczi-kor és az 1848-as események, a két függetlenségi szabadságharcunk elhallgatásával vagy átírásával tudatos történelemhamisítást követ el. Példaként természetesen Szekfű nemrég megjelent Rákóczi-könyvét hozza fel. A felszólalás során mindkét oldalról a beszédet hangos érzelemnyilvánítások és folyamatos bekiabálások kísérik és zavarják meg.

6

3 Másnap az Országgyűlés meghallgatta Berzeviczy Albertnek, a politikai akcióval és hazafiatlansággal megvádolt Magyar Tudományos Akadémia elnökének beszámolóját a könyvről. Berzeviczy cáfolja, hogy az Akadémia politikai szolgálatokra vállalkozna, vagy bécsi inspirációkra hallgatna. Az Akadémia tiszteli a tudományos véleményszabadságot, és korábban Thaly munkáját ugyanúgy kiadta, mint most Szekfüét. Szekfü könyvével lehet vitatkozni - mondja -, de „igen értékes munka, és minden állítását okmányokkal igazolja."

6

4 Az ellenzék azonban számításában nem csalódva, értesülve az első spontán, főként az egyetemi ifjúság által tartott, a megtámadott Rákóczi emléke és eszméi előtt tisztelgő összejövetelekről tovább folytatja, sőt fokozza az Akadémia és a Szekfü-ellenes támadásait. A Szekfű-könyvet egyre szenvedélyesebb hangú beszédeiben és cikkeiben egy Bécsben megtervezett és onnan irányított, valamint akadémiai és kormánytámogatással megszervezett tudatos akciónak állítja be.

6

5 Külön kiemeli, hogy a Szekfű-könyvet az a Riedl Frigyes ajánlotta akadémiai kiadásra, aki nemrég a legszebb kuruc nótákról mutatta ki, hogy azok nem mások, mint Thaly Kálmán szerzeményei. A Thaly mellett és Ballagival ellentétben Rákóczival valóban behatóan foglalkozó másik történész, Márki Sándor is megszólal e vita során. Elismeri Thaly hazaszeretetből fakadó túlzásait és hibáit, de egyértelműen megvédi Szekfű, szerinte lejárató szándékú kijelentéseivel szemben. Felsorolja és tételesen cáfolni próbálja Szekfű (A száműzött Rákóczi bemutatása során általunk is részletesen idézett és bemutatott) legvitatottabb állításait és kijelentéseit. Szenvedélyektől és becsmérlő jelzőktől mentes, de határozott, tudományos kérdésekre koncentráló kritikáját így zárja: „...Szekfü úr talán megszívleli, amit Vörösmarty mondott bírálójának Petőfinek, hogy „Bírónak még te kicsiny vagy"."

6

6 A Magyarország 1914. március 29., vasárnapi számában, szokásos hétvégi tárcájában még Krúdy Gyula is a Rákóczi-szabadságharccal és a Szekfü-könyvvel foglalkozik. (Krúdy szerint Rákóczi felkelése azért lehetett oly hosszú ideig sikeres mert szép ember volt és szerették a nők.)

6

7 Az ellenzék számára március végére- április elejére az éles hangú publicisztikák hatására beértek az első gyümölcsök: javarészt függetlenség-párti szervezésben, az elemi erejű és országos spontán reakciókat kihasználva, e reakciók hatalmas erejét látva egy még intenzívebb Akadémia és - burkoltan, de egyre nyíltabban - kormányellenes akcióba fogtak. A Rákóczi-hamvainak végre hazai földben, a kassai dómban való ünnepélyes elhelyezése miatt felerősödő, a nép széles köreiben mindig is elevenen élő kultuszt megpróbálták, most ellenzéki szerepből is, politikai céljaikra újra felhasználni. Nem minden siker nélkül. Az ország minden tájáról a „Rákóczi-gyalázás" ellen tiltakozó, az Akadémiát és Szekfűt elítélő felhívások és levelek érkeznek a szerkesztőségbe, mely azokat A Rákóczi-mozgalom 25