Folia historica 22
I. Tanulmányok - Szelke László: A „fekete-sárga Szegfű" - Szekfű Gyula és a Rákóczi mozgalom.
cím alatt hónapokon keresztül nap mint nap hosszan idézi és kommentálja. A Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos vagy Bethlen Gábor nevét viselő társaságok mellett szerte az országból szövetségek, polgári körök, kisbirtokosok, kisiparosok és kiskereskedők önképző egyletei, tanítók és tanárok irodalmi és olvasó egyesületei, ipartestületek, legényegyletek, közművelődési népkörök minden városban mind-mind Rákóczi iránt érzett tiszteletüktől vezetve közgyűléseiken, sőt népgyűléseiken tanúskodnak felizzó és most megbántott hazaszeretetükről. Az egyetemi ifjúság is kiveszi részét a tüntetésekből, a pesti diáksághoz szóló felhívás jól tükrözi ezen gyűlések őszinte felháborodásból fakadó konok dühét,jogosnak hitt indulatát és parázs hangulatát: „...Egyetemi polgárok! Április 1-én este 7 órára jöjjetek el mindnyájan a Sas-körbe (IV., Irányi-utca 17. sz.), hogy tegyünk hitvallást arról, hogy a magyar ifjúság rajongva szereti Rákóczit, a kuruc fejedelmet, a glóriás vértanút és lelke egész mélységével gyűlöli és megveti azokat, kik Rákóczit megtámadva, a nemzeti kegyelet és nemzeti becsület ellen szentségtörően kezet emeltek. Gyűlésünkkel mutassuk meg, hogy a magyar nemzet lehet szegény, lehet szerencsétlen, de becstelenné sohasem sülyedt. Tűrhette, hogy kifosszák mindenjogából, de a mult szent hagyományai elleni merényletet a megsebzett oroszlánnak indulatával és erejével torolja meg. A magyar ifjúság a magyar jövendőt jelenti. Az április 1-i gyűlésen a magyar jövendő fog ítéletet mondani a történelmi mult sirrablói: Szekfü Gyula és az Akadémia fölött. Mindnyájunknak ott kell lenni! Testvéri üdvözlettel: a szervező bizottság" 6 8 Az országos hírű politikusok, így Apponyi Albert gróf®, vagy Vázsonyi Vilmos 7 0 felszólalásainak, és a „Rákóczi-mozgalomnak" együttes eredményeként az akadémiai könyvkiadó bizottság előadójának Riedl Frigyesnek le kellett mondania. Mondván, hogy a szabályokkal ellentétben nem véleményezte írásban Szekfű könyvét, és nem adta át bírálatát az Akadémia illetékes osztályának. Valójában nyilvánvalóan azért, hogy a feszültségek levezetésére a tettest végre felmutassák, és így kifogják a szelet a „mozgalom" vitorlájából, valamint később esetleg ne kelljen egy komolyabb tisztáldozatot, például a kormánypárti frakcióban ülő akadémiai elnök Berzeviczy Albert, az ellenzék által egyébként folyamatosan követelt felmentését teljesíteniük. 7 1 A Riedl lemondását követő napon az újságban kiemelt helyen közlik, hogy három különben érdemes sárospataki tanár, Harsányi István, Gulyás József és Simonfi János cáfolták a közelmúltban Riedl frigyes által közzétetteket, miszerint a kuruc balladák Thaly saját szerzeményei lettek volna. 7- Meglepően gyors és meglepően aktuális kutatási eredmények! Mindezalatt Magyarország minden vidékéről érkeznek a levelek: vannak települések ahonnan a városi könyvtárba kötelezően megérkező akadémiai kiadványok sorában megjelent Szekfű-könyvet küldik vissza, de egyre több iskola és könyvkereskedés is elzárkózik a könyv fogadásától, sőt több helyen felháborodott sorok kíséretében juttatják vissza a feladónak. 7 3 Szervezett iskolai és egyesületi csoportok indulnak, hogy elzarándokoljanak a Fejedelem szülőfalujába, Borsiba, vagy a kassai dómban található hamvakhoz. 7 4 A Magyarország 1914. április 3. számának címlapján a szerkesztőség kétezer koronás pályadíjat tűz ki egy a Szekfű állításait cáfoló „hiteles és tudományos" Rákóczi-könyv megírására. A leadási határidő, amellett, hogy megmosolyogtatóan rövid, talán nem véletlenül szimbolikus is: 1914. október 6. 7 5 Döntés születik, hogy a fővárosban feltétlenül felállítandó egy Rákóczi-alakjához méltó monumentális lovas szobor. 7 6 A szerkesztőség címére természetesen lehet küldeni további felajánlásokat is, az adományozók nevét és a felajánlott koronákat minden esetben feltüntetik a lapban, így szépen gyarapszik a könyv26
