Folia historica 22

I. Tanulmányok - Gál Vilmos: A Magyar Nemzeti Múzeum a két világháború között

kétoldalú tárgyalások útján, vagy ha az nem hozna eredményt, nemzetközi döntőbíróság segítségével kellett lebonyolítani. E paragrafus azonban az előbbiek szerint szabályozta a hasonló kérdések rendezését hazánknak a történelmi Magyarország területéből részesedő szomszédos államokkal szemben is. (Ezen rendelkezés értelmében kellett a magyar félnek 1920. június 21.-én Aradon átadni a román kormánynak azt a bizonyos 72 ládából álló erdélyi származású tárgyi anyagot,

11

4 melyet a Nemzeti Múzeum még 1919-ben nagy nehézségek árán, az általunk méltán tisztelt Bandholtz tábornok közbelépése nyomán mentett meg a román megszállóktól, akik erőszakos behatolással fenyegették a Nemzeti Múzeumot.) Hazánk még egy fontos jogcím alapján tarthatott igényt muzeális értékekre Ausztriától: a dualista államrendszer szerkezetéből kifolyólag a gyűjtemények az udvari vagyon állományához tartoztak, melyből Magyarországot részesedés illette.

11

5 A békeszerződés kultúrjavakra vonatkozó részének végrehajtására bizottság jött létre, melyben magyar részről a VKM képviselői (báró Wlassics Gyula elnök előadója dr. Czakó Elemér miniszteri tanácsos, helyettes államtitkár), a külügyminisztérium, a pénzügyminisztérium képviselői és az érintett múzeumok és levéltárak vezető tisztviselői vettek részt. E bizottság még nem a konkrét elosztásról, hanem a követendő eljárás, lebonyolítás jogi alapelveiről tárgyalt, s 1922-ben feladatát elvégezve megszűnt.

11

6 Ausztria és Magyarország között a szakértői előkészítés után a konkrét tárgyalások 1923 és 1932 között folytak le.

11

7 Magyar részről két új bizottság alakult, a Levéltári (vezetője Csánky Dezső)- és a Múzeumi- és Könyvtári Bizottság (a továbbiakban: MK.B), melynek vezetője dr. Fejérpataky László volt. 1923-tól a kormány döntése értelmében e kérdések a két ország közötti általános (pénzügyi, vagyoni) tárgyalásokhoz kapcsolódtak. Az OMGYE létrehozását követően e testület igazgatótanácsa látta el a tárgyalásokkal kapcsolatos feladatokat. Az újjáalakult MKB Hóman Bálint (ekkor a Széchényi Könyvtár, majd a Nemzeti Múzeum főigazgatója), Petrovics Elek (a Szépművészeti Múzeum főigazgatója) és Végh Gyula (az Iparművészeti Múzeum főigazgatója) iránymutatása alapján dolgozott. A kiküldöttek között találjuk Varjú Elemért, a Nemzeti Múzeum egyik legelismertebb szakemberét is. Az 1926-ban a döntésképtelenség miatt megszakadó tárgyalások után a békeszerződésben meghatározottak szerint döntőbírákat nevezett ki mindkét fél: magyar részről báró Szterényi József titkos tanácsost, osztrák részről Viktor Kienböck volt szövetségi pénzügyminisztert, az Osztrák Nemzeti Bank elnökét bízták meg a patthelyzet feloldásával. 1928. május 14-én feltételes megegyezés született kettejük között Luganóban: a tárgyalásokat a két ország közötti más vitás kérdések rendezéséig elnapolták.

11

8 Ezt azonban nem ratifikálta a két állam. A békés megegyezés lehetetlenné vált, így a trianoni paragrafusok értelmében nemzetközi döntőbíróság elé terjesztették az ügyet. A döntőbíró August Soldati dr., svájci törvényszéki bíró lett.

11

9 A vita a döntőbíró előtt folytatódott, majd hosszú huzavona, számos ellenséges hangvételű jegyzék és válaszjegyzék kicserélése után, 1932. november 27-én, Velencében került sor az „a múzeumi és könyvtári állományok tárgyában " kötött egyezmény Szterényi és Kienböck általi aláírására. A két állam ratifikálta az egyezményt.

12

0 1933-ban a Nemzeti Múzeum a többi érintett intézménnyel karöltve nagyszabású kiállítást rendezett Varjú Elemér és Petrovics Elek vezetésével a visszakerült tárgyak legértékesebb és legfontosabb darabjaiból. A korabeli sajtó nagy figyelmet szentelt a kiállításnak, s külön kiemelte a tárgyak visszahozatalában jelentős szerepet vállalt dr. Gerevich Tibor személyét, a kiállítást pedig nem egyszerűen egy művelődéstörténeti attrakcióként, hanem nemzeti ügyként kezelte. A rendezvény fontosságát mi sem bizonyította jobban mint az, hogy az országgyűlési képviselőknek a megnyitó előtt külön bemutatták a tárlatot.

11 Olyan, ma is a Nemzeti Múzeum- és más közgyűjteményünk büszkeségeinek tartott tárgyak kerültek ekkor először kiállításra, mint Mátyás és Beatrix márvány reliefjei, II. Rákóczi 66