Folia historica 22

I. Tanulmányok - Gál Vilmos: A Magyar Nemzeti Múzeum a két világháború között

A Régészeti osztály létrejötte után szakszerű újraleltározást- és rendezést végzett törzsanyagában, a folyó ásatások miatti állandó gyarapodás feldolgozása szakszerűen haladt, közben ők is készültek az új állandó kiállításra, amelyen az eddigiekhez képest háromszor nagyobb terjedelemben állíthatták ki gyűjteményeik legfontosabb darabjait. Újdonság, hogy az antropológiai szempontok nagyobb teret kaptak kutatásaikban, illetve az ásatásokon előkerülő leletek vizsgálatában.

10

8 Az Eremtári osztály önállósodása után gyűjteményét három csoporttá szervezte: - római és bizánci pénzek - emlékérmek - minden egyéb (ide kerültek pl. a papírpénzek, szükségpénzek, értékpapírok) és ők is készültek az állandó kiállításra, ahol önálló kiállítóként is megjelentek, eddig ugyanis jobbára kiegészítőként kerültek be gyűjteményeik töredékei az állandó történeti kiállításra.

10

9 Az átszervezés következő ütemében a Széchényi Könyvtár Levéltári és Hírlaptári osztályainak leválasztását tervezték, a Néprajzi táron belül pedig külön antropológiai osztály jött létre, a folyamatos decentralizáció eredményeként.

11

0 Új csoportokat alakítottak ki: külön plakátgyűjteményt és közéleti fotógyűjteményt, 1928-ban a bélyeg és ex-libris tárat. 1924-1929 között ide tartozott a Zenei osztály is.

11

1 A VKM szintén 1929-ben törvényi szinten szabályozta a magyar múzeumügyet, mely szerint a vidéki állami felügyelet alatt álló közgyűjteményeket a Magyar Nemzeti Múzeum hatáskörébe vonta. (1929:XI. tc.)

11

2 Ez az integrációs törekvés, mely 1945 után is fennmaradt, nem gátolta a vidéki gyűjtemények belső önállóságát, a VKM tulajdonképpen a Magyar Nemzeti Múzeum kezébe utalta át azok törvényi felügyeletét. A törvény gyakorlati haszna a múzeumok egymással való kapcsolatának kiszélesedése volt, mely kiterjedhetett a kiállítások összehangolására, duplumok cseréjére, segítségnyújtásra kiállításokra átadott tárgyunikumokkal, közös ásatásokra, közös kiállításokra. Ilyen jellegű kapcsolatokra persze eddig is volt példa, de ennek állandó, szervezeti keretei e törvénnyel jöttek létre. Tárgyalások a bécsi udvari gyűjtemények és közgyűjtemények magyar eredetű műkincseinek visszaszerzéséről Az első világháború és a forradalmak után újraformálódó magyar állam identitásának, életképességének és a magyar nemzet megcsappant önbecsülésének visszaszerzéséhez nagyban hozzájárult az a jogos igény szerint indított küzdelem, mely az 1918 előtt Magyarországról a bécsi udvari gyűjteményekbe és közgyűjteményekbe vándorolt magyar származású műkincsek visszaszerzésére irányult. (Bár e tárgyalássorozat nem teljesen illeszkedik dolgozatomhoz, több, a Nemzeti Múzeumhoz kapcsolódó szála és nagy jelentősége miatt rövid összegzést nyújtok róla.) Számos olyan magyar műkincs volt található a fent említettek között, melyek a magyar korona jogcímén kerültek a közös uralkodó birtokába. Ezek visszaszerzésére már 1919-ben széles körű mozgalom szerveződött a magyar tudományos világban és műértő társadalomban. A VKM már a Károlyi-kormány utasítására külön szakértőbizottságot küldött ki Bécsbe a magyar igények megállapítása végett. A ,, bécsi közös és udvari gyűjtemények felosztását előkészítő Bizottság" nevei viselő testület elnöke Fraknói Vilmos címzetes püspök, előadója a Nemzeti Múzeum részéről dr. Gerevich Tibor művészettörténész volt. Munkájukat a Tanácsköztársaság ideje alatt is folytathatták.

11

3 A trianoni békeszerződésbe tehát sikerült felvetetni azt a rendelkezést, mely Ausztriát a ,, magyar szellemi tulajdon fogalma alá tartozó tárgyak " kiszolgáltatására kötelezte. Mindezt 65