Folia historica 22
I. Tanulmányok - Gál Vilmos: A Magyar Nemzeti Múzeum a két világháború között
3. Egyszerű pénzadomány, illetve a magánszemély vagyonának teljes vagy részbeni átruházása, mely általában hagyatékozást jelentett. (Ilyen volt például Apponyi Sándor és felesége, gr. Eszterházy Alexandra ajándéka, teljes ingó és ingatlan vagyonukat - így földbirtokot is - a Múzeumra hagyták. Ez sajnos örökösödési pert vont maga után, így a múzeum nem részesülhetett a jövedelmekből (évi 60 000 aranykorona érték), melyek hosszú távon megoldhatták volna pénzügyi gondjait.) 10 2 A Nemzeti Múzeum országos és nemzetközi hírnevét növelték a nagyobb kiállításokon megjelenő magas rangú belföldi és külföldi személyiségek. Propagandacélokat is szolgálhattak például a Horthy adományozta vadásztrófeák, 10 3 gyakorlati értékkel is bírt a Múzeum számára az olasz-magyar közeledés alkalmából Mussolini által visszaszolgáltatott két Corvina, 10 4 illetve III. Viktor Emanuel olasz király 1937-es magyarországi látogatásakor a tőle kapott érmesorozat. (A királyi látogató hatalmas tömeget vonzott a Múzeumhoz, remélhetőleg egy része a király megszemlélése után kíváncsi volt arra is, vajon mi érdekelhette a kiállításon az uralkodót.) 10 5 Hóman főigazgatósága idején, 1925-től kezdve vezették be a belépődíjak rendszerét, mely a Múzeum költségvetésének kiegészítését szolgálta, nyugati mintákra hivatkozva. (Felnőtteknek 40 fillér, gyerekeknek 20 fillér volt a belépő.) Az adatok szerint 1924-ben, még az ingyenes rendszerben az Érem-és Régiségtárban 73 448 látogatót regisztráltak, 1925-ben 23 300-at, egy évvel később pedig már 42 839-et. Az adatok a bevételeket nem tartalmazzák, egyszerű összeszorzásuk pedig nem mutatja meg a jegyekből származó bevétel tényleges nagyságát, ugyanis 1925-ben 156:32 volt a fizető és ingyenes napok aránya, 1926-ban pedig 99:18. 10 6 Az 1926-os év fontos szervezetbeli változásokat is hozott. Ekkor került sor az Érem-és Régiségtár régen esedékes átszervezésére. Az eddigi felső szintű, illetve középszintű vezetés régészcentrikusságát a Varjú vezette művelődéstörténeti vonal vette át, Hóman hathatós közreműködésével. Már Varjú volt az 1925-ben elkészült új állandó történeti kiállítás felelőse is. 1926. szeptember l-jén az Érem-és Régiségtár helyén a VKM és az OMGYE rendelkezése (VKM 1024/1926. III. В. sz. rendelet) alapján három önálló osztályt hoztak létre: - Magyar Történeti osztály (Történeti osztálynak nevezték) - Régészeti osztály (archeológiai gyűjtemény) - Éremtári osztály (Éremtár, numizmatikai gyűjtemény). A Történeti osztály törzsanyaga és gyűjtési köre a közép- és újkori anyagra terjedt ki ezek után, ám ehhez el kellett végezni az eddig közös anyagegyüttcsck szétválasztását. Mindez problémamentesen lezajlott, gondot egyedül a korszakhatár időszakára (10-11. század) eső anyagok hovatartozása jelentett (a honfoglalás kori magyar anyag a Régészeti osztály népvándorlás kori anyagába is beleillett). Gyarapították a szépen növekvő fényképgyűjteményt, a rokon intézetek negatívjainak másolásával is. Az osztályigazgató Varjú Elemér agilitását jelzi, hogy 1928-ra elkészítette az új, nagyobb állandó kiállítás terveit, 1928-ban pedig - muzeológiai szempontból is - figyelemreméltó kiállítást rendezett az utóbbi tíz év szerzeményeiből. 10 7 (Felbecsülhetetlen a kiállítás szerepe a Múzeum propagálásának szemszögéből: bemutatta az intézmény munkáját - ásatások, gyűjtések, vásárlások— a mecénások adományait — ezzel ösztönözve a potenciális adakozó réteget -, az állam szerepvállalását - rekonstrukció, tárgyvásárlások -, nem beszélve alapfunkciójáról kulturális látnivalót szolgáltatott.) 64
