Folia historica 22
I. Tanulmányok - Gál Vilmos: A Magyar Nemzeti Múzeum a két világháború között
véleményüket). Először 1919 végén Horthy és környezete, illetve külföldi magánszemélyek és antanttábornokok számára nyitották meg, 1922-ben vált látogathatóvá, további gyarapodásnak is ezek után indult. 7 5 A többi, nem történeti jellegű tárról (Állattár, Ásvány- és őslénytár, Növénytár, Néprajzi tár), melyek ekkor még a Nemzeti Múzeum keretei között, nagyrészt a főépületben összezsúfolva működtek, a dolgozat jellegéből adódóan nincs módomban a fenti részletes leírást megadni. Hóman Bálint főigazgatósága A Múzeum további működésének alakulását a Jelentéshez hasonló hivatalos múzeumi kiadványokon keresztül követhetjük nyomon. Az 1924—1928 közötti időszakot még összefoglalva jelentette meg az intézmény vezetése. 7 6 A már tárgyalt évek eseményeit figyelembe véve, kijelenthető, hogy a Múzeum életében az OMGYE-be való betagozódáson túl az 1923-as év hozott gyökeres változásokat. Ebben nagy szerepet játszott a keresztény-nemzeti eszmerendszer talajából táplálkozó kultúrfölény gondolata, mely kedvező anyagi helyzetet teremtett a magyar kultúra fejlődésének, s ez természetesen a múzeumügyben is éreztette hatását. Ráadásul a már említett jó KlebelsbergHóman viszony is a Nemzeti Múzeum sorsának enyhülését eredményezte, bár az anyagi problémák - amint azt látni fogjuk - nem múltak el egyik napról a másikra. Klebelsberg még 1922. július 25-én elrendelte, hogy a Néprajzi tár helyzetét rendezni kell, s felvetődött benne egy vadonatúj múzeumépület emelésének ötlete is. A korona leértékelése azonban gátat vetett az ilyen terveknek, és a miniszter Hóman Bálinttól 1923 végén, annak főigazgatóvá való kinevezése után már ,,[...]a helykérdésnek az adott gazdasági helyzet keretében kivihető, reális megoldására s a Múzeum költségvetésének rendezésére[...]" kért javaslattételt. 7 7 Hóman ennek tudatában egy felterjesztésében elvetette az új épület emelésének ötletét, a helykérdés megoldására meglévő épületek átadását és felújítását kérte. Ezt az ötletet és megvalósítását a továbbiakban nagyban támogatta a VKM, megtéve a szükséges intézkedéseket (pl. megegyezésre jutni az épületek dolgában a fővárossal). A nagyszabású kiköltöztetés 1924-ben a Néprajzi tárral indult (az nem a főépületből, hanem az Iparcsarnokból került el), egy gimnázium Hungária körúti épületét adták át erre a célra. 1925-ben bérbe vett a Múzeum egy a Szentkirályi utcában lévő bérházat, ahová az Állattárat költöztette, de a következő évben számára megvásárolt a VKM egy Baross utcai épületet. A Széchényi Könyvtár levéltári osztályát az Országos Levéltár Bécsikapu téri épületének harmadik emeletére helyezték, szervezetileg nem adva át a főlevéltárnak. A költöztetések az új épületek felújítása és szakszerű kialakítása miatt több évet vettek igénybe. A nagy akció 1924-1928 között zajlott. 7 8 Hóman különben már 1923. december 22-én, főigazgatóvá való kinevezése alkalmából mondott székfoglaló beszédében nyilvánosságra hozta a Múzeum átalakítására vonatkozó, a fentieken túlmutató terveit. 7 9 A Nemzeti Múzeum további sorsát - amint az előzőek is mutatják - jelentős mértékben alakította a kultuszminiszter és az új múzeumi főigazgató. Hóman programja a már említett székfoglalójában követhető nyomon. (Dr. Fejérpataky 1923-as halála után majd tíz hónapig dr. Horváth Géza rangidős igazgató ideiglenes jelleggel vitte az ügyeket, végül Hóman kinevezése vetett véget az átmeneti állapotnak.) 8 0 Hóman beszédében kifejtette, hogy ő a létező két ellentétes múzeumpolitikai nézet, ti. a „tudománypolitikai" (tudományközpontú) és a „közmüvelődéspolitikai" (népművelő) közül az előbbi, a tudománycentrikus nézetet fogja támogatni a Múzeumban, azzal a kitétellel, hogy természetesen a közönség számára közérthető és színvonalas kiállításokat, tárlat60
