Folia historica 22
I. Tanulmányok - Gál Vilmos: A Magyar Nemzeti Múzeum a két világháború között
vezetéseket kell nyújtani, de e munkának nem szabad a tudományos tevékenység rovására mennie. 8 1 Magának a Nemzeti Múzeumnak a jelentőségét a következőkben összegezte: .,[...]A Magyar Nemzeti Múzeumnak igazi tudományos jelentősége gyűjtő, feldolgozó munkásságának nemzeti irányában és karakterében van.f...] Feladata a gyűjtőkörébe tartozó magyar vonatkozású anyagnak a lehetőség határáig teljes felkutatása, összegyűjtése, rendszerezése és nyers feldolgozása (katalógusok, regesták, regiszterek stb.) s e munkálatok eredményeinek publikálása; [...] Feladata továbbá az intézeti tisztviselők és minden tudománnyal foglalkozó külső kutató és szaktudós tudományos munkájának az anyag és megfelelő kutatóhelységek rendelkezésre bocsátása által való támogatása.[...j " 8 2 Az alapfeladatok sorába tartozik még a szigorúan tudományos alapokon nyugvó állandó és időszaki kiállítások rendezése. Legfontosabb céljának Hóman a Múzeum további decentralizálását tekintette. Itt nem csak a nem történeti tárak főépületből való eltávolítására kell gondolnunk, hanem egy a Nemzeti Múzeum szervezetében maradó, de önálló épülettel bíró Természettudományi Múzeum létrehozása az Állattár, Ásvány- és őslénytár, Növénytár gyűjteményeiből. Továbbá a Széchényi Könyvtár levéltárának és Hírlaptárának elkülönítését tervezte, illetve a Régiségtár szakszerűbb gyűjteményi felosztását akarta elérni. (Utóbbi 1926-ban valósult meg.) Véleménye szerint a rengeteg ereklye és kegyeleti emlék elkívánkozott a Régiségtár tudományos anyagától, így azt külön gyűjteménybe, esetleg az Erzsébet királyné Emlékmúzeumába tervezett egyesíteni. 8 3 A decentralizáció folyamatát felfogása szerint nem szabad gátolni, de gyorsítani sem, az egyes tárak, gyűjtemények önállósodását gyűjtőkörük letisztulása, a rendszerben elfoglalt helyük természetes úton való kialakulása fogja megteremteni. 8 4 Beszédében jelentős teret szentelt az OMGYE-nek. Nézete szerint az így integrálódó intézmények belső autonómiája nem csorbul, ám az adminisztratív egyesülés rákényszeríti ezen, eddig sokszor torzsalkodó intézményeket a szoros együttműködésre. Elutasította viszont azt a lehetőséget, hogy egyes gyűjtemények, vagy azok részei más intézményekhez kerüljenek, feltéve, ha ez nem fordítva, a Nemzeti Múzeum javára történik, mert akkor azt szívesen integrálta volna szervezetébe a múzeum. 8 í Hóman egy érdekes, első olvasatra meglepő, ám későbbi munkássága ismeretében következetesnek mondható tervet vázolt fel: a későbbiekben a magyar fül, gondolkodás számára idegen hangzású OMGYE helyébe a Magyar Nemzeti Múzeumot állította volna, megszüntetve annak főigazgatói tisztét, a Magyar Nemzeti Múzeum önkormányzati tanácsa vette volna át az OMGYE helyét. 8 6 (Hóman mindezt 1934-ben, kultuszminiszterként megvalósította.) A székfoglaló vége felé foglalkozott a már említett költöztetési, építkezési ügyekkel, majd a további évek munkaterveit irányozza elő szakmai és gazdasági vonalon, végül fontos gya korlati javaslatot tesz a pályakezdő tudósokra vonatkozóan: státusba való felvételük előtt a szelekció és a gyakorlat megszerzése miatt a tudományos segédszemélyzetbe vegyék fel őket. 8 7 A kiköltöztetések ellenére továbbra is fennálló helyszűke, és az önálló, új múzeum építésének kormányzati szintű elvetése helyett Hóman egy végül jól beváló tervet fogadtatott el a kultuszminisztériummal 1927-ben. E szerint a főépület padlásterét beépítve kívánt jelentős új területhez jutni. Az ehhez kötődő igény, mely szerint a tisztviselőlakásokat folyamatosan megszüntetik, 1929-re a régi hasznos alapterületet 46%-ával, a raktárrészeket a galériák kiépítésével triplán számítva (három szintes helységek) 7.369 négyzetméterre növelte volna az épület hasznosítható területét. A tervezést és kivitelezést dr. Lechner Jenő végezte, aki 61
