Folia historica 22

I. Tanulmányok - Szelke László: A „fekete-sárga Szegfű" - Szekfű Gyula és a Rákóczi mozgalom.

Mért nem jöttek elő odúikból ezek a denevérek és vámpírok, mért nem merészkedtek sirrabló útra kelni a tudomány báránybőrébe bujt hiénák, mikor a Tisza-rendszer piszkos diadalával a nemzeti érzés napfogyatkozásának s az erkölcs öntudat megrendülésének sötétsége borult a magyar közéletre? Mért éppen most készül az Akadémia Megtépdesni egy más kiadványában Kossuth Lajos emlékét is? Az éjszaka férgei ezek, amik mindig megjelennek, ha beáll a sötétség s eltűnnek újra rögtön, mikor a nap kisüt. Nem mondom én, hogy Tisza István ültette azt a szegfűt magyar földbe. О, a gyomot, agazt nem kell ültetni! Megterem az magától is ott, ahol a talaj eléggé meg van fertőzve hozzá. De a méreggel, amely ilyen virágokat fakaszt most belőle, a Tisza-rendszer szennyes uralma itatta át a magyar közélet földjét. Csak ma juthatott eszébe érdemeket szerezni vágyó kapaszkodóknak, hogy tudományos külszinü szennyiratban Rákóczit gyalázni merjék. Magyarország leggazdagabb embere szegényen bujdosott idegenbe. Itthagyta a vagyont, ugy ment keresni a nincsent, a magyar nemzet függetlenségét. Az ő birtoka volt azországnak több, mint huszadrésze. Csak egy szavába került volna, csak arról a nincsenről kellett volna lemondania s a temérdek vagyont mind visszakapta volna. Nem tette. Roppant földbirtokából nem vitt el magával többet, mint ami a csizmájához tapadt. Most ugy érzik a bécsi udvar Íródeákjai, hogy ez mégis kevés volt a szegény Fejedelemnek. Túlságosan sok földet hagyott itthon, - osztozásra a 18. századbeli munkapártiaknak. Hát kárpótlásul felmarkolnak arról a földről még egy csomó sarat s utána dobják. S milyen csoda történt! Abból a sárból tüz lett, s a tüz nem Rákóczi emlékét égette meg, hanem az elkábult, hamvadó magyar nemzeti érzést gyújtotta lángra. Rákóczi felébresztette a magyarságot, amely olyan aléltan tűrt eddig mindent. Felocsúdott a nemzet lelke s hiszem, hogy most már ébren is marad. S nemcsak a kegyeletrablókat üzi el, hanem elpusztítja azt az erkölcstelen, erőszakos, nemzetellenes rendszert is, amelynek a megfertőzött levegője volt s lehetett egyedül ennek a kegyeletrabló merényletnek a szülőanyja. Bars Vármegye, Aranyosmarót, 1914. május 3. 1-2. oldal: A Szekfü - ügyről írta: Dr. Simon László A közelmúlt napokban tapasztalt nagy föllobbanás tüzfénye - ugy láttuk - az ország minden részébe elvilágitott. Első megdöbbenésünkben - amit a hirtelen felcsapó láng keltett bennünk, nagy tüzveszedelemtől tartótunk, amely talán egy fiatal magyar tudósunkra s legelső tudományos intézetünkre a hazaárulás szégyenbélyegét égeti. A felénk szálló tüz-pernyék azonban hamarosan azt sejttették velünk, hogy csak localis jellegű szalmaláng volt a hirtelen lobbanás, amely arra volt jó, hogy hirtelen fényével annál élesebben tüntesse elénk azoknak az árnyait, akik avatatlan kézzek dobálóztak a tüzcsóvával. Szekfü Gyula könyvével kapcsolatban akarunk néhány szerény megjegyzést tenni e cikkben, amely azonban semmiképen sem akar sem Szekfiinek, sem pedig az Akadémiának 37