Folia historica 22

II. Közlemények - Bognár Katalin: Cholnoky Jenő fényképei a Magyar Nemzeti Múzeum ELTE-letéti anyagában

1940-ben vonult nyugdíjba, s ezt követően csak a tudományos munkának élt: az évtizedek alatt összegyűjtött jegyzeteiből tervezett kiadni egy Balaton-monográfiát. A háború végét Balatonfüreden élte át, ahol felesége a bevonuló szovjet katonák erőszakoskodásának esett áldozatul. Utolsó éveiben fiatal tanítványa. Vadas Jolán viselte gondját. 1950. július 5-én halt meg Budapesten. Fényképfelvételeit Cholnoky mindig igyekezett a lehető legpontosabban nyilvántartani. 1894-1896 között a budapesti Földrajzi Intézet munkatársaként, 1905-1919 között a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Egyetemes Földrajzi Tanszékének tanáraként, 1921-1940 között pedig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Földrajzi Tanszékének oktatójaként fáradhatatlan szorgalommal rendszerezte, leltározta nemcsak saját képeit, hanem kollégái, tanítványai felvételeit és a tanulmányi utak során megvásárolt fényképeket is. Önéletrajzában így emlékezik meg erről a tevékenységéről: „Fényképgyűjteményt is kezdtem annak idején, mint adjunktus az intézetben [ti. a Földrajzi Intézetben 1894-1896 között] berendezni. A rendetlenül összedobált Lóczy-féle felvételeket rendeztem, az eredeti felvételi üveglemezeket gondosan rendeztem, burkoltam, skatulyáztam és leltároztam, mindegyik számot és jelzést kapott országok szerint, s mindegyiknek hasonló jelzéssel és számmal ellátott burkolatára pontosan fel van írva, hogy mit ábrázol, ki és mikor vette föl. Fényképeken az időpont kérdése nagyon fontos, mert minden változik, nemcsak az évszakok szerint, hanem a történelem kerekének szüntelen gördtilése következtében is. így voltak ott rendezve az én kelet-ázsiai felvételeim is, a 13x18 cm méretű üveglemezek, valami 300 darab, köztük igen becses unikumok az özönárról, Mongóliáról, Mandzsúriából, a Hoang-hóról stb. Eltávozásom után ezt az üveglemez-gyűjteményt valami alagsorban helyezték el, s ott a lemezek megpenészedtek, csúnyán megsérültek. Szerencse, hogy saját felvételeimről a kolozsvári intézet gyűjteménye számára, meg a magam gyűjteménye részére is még jó másolatok készültek, persze papírosra, sőt a negatív lemezekről egy fényképésszel még negatív másolatokat is készíttettem a kolozsvári intézet számára. A papírosmásolatokat is rendeztem, felragasztottam szürke kartonokra, s mindegyiknek gondos aláírását sajátkezüleg, rond-írással végeztem. Óriási munka volt. de mivel hazánkban vármegyénkint, egyebütt országonkint minden kép jelzést és számot kapott, könnyű volt mindezt a leltár alapján megtalálni, és ha nem kellett már, helyére pontosan visszatenni. Ugyanígy rendeztem a diapozitivos vetítő képeket is. Akkor, amikor Kolozsvárra távoztam, még csak kevés képünk volt. Kolozsvárott ugyanezt a rendezést sajátkezüleg hajtottam végre azokban a délelőtti órákban, amikor nem lehetett komoly munkába mélyedni, mert folyton háborgatták az embert. [...] Amikor visszakerültem Budapestre, ezt a szépen megindult gyűjteményt siralmas állapotban találtam. [...] El sem tudja képzelni, aki nem látta, hogy micsoda óriási munkát végeztem a rendezéssel. Asszisztenseimet nem terhelhettem ezzel a munkával, mert nekik tanulniuk és tanulmányozniuk kellett, hogy kellő tudást szerezzenek a tanári pályára. Az ilyen muzeális munkát sohasem bíztam rájuk [.. ,]."

4 A Pázmány Péter Tudományegyetem Földrajzi Intézetének Cholnoky által rendezett fényképgyűjteményét örökölte az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természetföldrajzi Tanszéke; ennek egy részét kapta meg letétként a Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára. A letét darabjai még ma is tükrözik Cholnoky rendszerező munkáját: a pozitív képek kivétel nélkül kartonra vannak kasírozva; a magyarországi képek megyék szerint, a külföldi képek pedig országok szerint vannak felragasztva. A képek alatt olvashatóak a Cholnoky által úgynevezett rond-írással rögzített adatok: a felvétel készítője, tárgya és ideje, negatív szám. 163