Folia historica 22

II. Közlemények - Bognár Katalin: Cholnoky Jenő fényképei a Magyar Nemzeti Múzeum ELTE-letéti anyagában

diplomáját, majd Klimm Mihály vízépítéstan-professzor asszisztenseként kezdett el dolgozni (1892-1894). 1894-1896 között az Ázsia-kutató és geológus Lóczy Lajos (1848-1920) aszszisztenseként dolgozott a Pázmány Péter Tudományegyetem Földrajzi Intézetében. Mind Klimm, mind pedig Lóczy mellett rengeteg terepmunkán vett részt (évente 80-120 napot), a Káipát-medence szinte minden vidékét bejárva vérbeli gyakorlati tudós vált belőle. Lóczyt az ifjú Cholnoky mesterének tekintette, a két tudós között nagyon jó munka- és baráti kapcsolat alakult ki, s Cholnoky Lóczy halála után is mély tisztelettel és elismeréssel adózott írásaiban a geológus emlékének, szakmai tudásának. Lóczy Lajos vonta be Cholnokyt 1891-ben a Balaton-kutatásba, s az ő támogatásával vállalkozhatott a fiatal tudós egy kelet-ázsiai, kínai expedícióra (1896-1898). Kínából hazatérve a Pázmány Péter Tudományegyetem Földrajzi Tanszékén dolgozott tanársegédként, majd 1902-től adjunktusként. 1898-ban vette feleségül Barrois de Vigné Petronella bárónőt, akitől később három gyermeke született: Béla (1898), Tibor (1901) és Ilona (1903). 1903-ban szerzett doktori oklevelet földrajzból. 1905-ben megpályázta a Földrajzi Tanszék vezető posztját, de miután elutasították, elfogadta a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem meghívását, ahol az Egyetemes Földrajzi Tanszék vezetőjévé nevezték ki. Egyetemi állása mellett elnöke lett az Erdélyi Kárpát Egyesületnek és szerkesztője az egyesület Erdély című lapjának. 1919-ig volt Cholnoky a kolozsvári egyetem professzora, de innen heti rendszerességgel utazott Budapestre, hogy előadásokat tartson, s a Magyar Földrajzi Társaság (1914-1945 között elnöke a társaságnak), a Földrajzi Közlemények (1904-1913 szerkesztő) és a Földtani Közlemények szerkesztőségi ügyeit intézhesse. Kolozsvárról irányította az Alföld-Bizottság kutatómunkáját, s innen indult külföldi tanulmányútjaira is (1907 - Olaszország, 1908 - Svájc, 1910 - Svédország, 1912 - Amerikai Egyesült Államok). Első felesége halála (1917) után elvette Fink Idát, Servatius Lajos brassói alispán barátja leányát, aki 1917-től 1945-ben bekövetkezett tragikus haláláig hűséges társa volt a tudósnak. 1918 karácsonyán a román hadsereg bevonult Kolozsvárra. Az egyetemi tanárok nem tettek hűségesküt az új hatalomnak, így a nem erdélyi születésű tanárokat kiutasították, az erdélyieket pedig nyugdíjazták. Cholnokynak és családjának 1919. október 4-én egy tchervagonnyi ingósággal szintén távoznia kellett Kolozsvárról. A tudós Budapestre tért vissza, s átmenetileg a Ferenc József Tudományegyetem is itt, a Gáspár-fürdő vendéglőiben kapott helyet. Cholnokyt Teleki Pál miniszterelnök meghívta a béketárgyalásokat előkészítő bizottságba, majd amikor a bizottság átalakult a Külügyminisztérium Tudományos Osztályává, vezetőjévé Cholnokyt nevezték ki. Az ő feladata volt, hogy tudományos alapon bírálja a Magyarországnak szánt új határokat; a „carte rouge" gondolata tőle származott, s azt Teleki fejlesztette tovább.

2 A bizottság munkájának kudarca a trianoni kastélyban, az új határok miatti magyarországi elkeseredettség vitte Cholnokyt az irredenta közéletbe, s ültette el benne a meggyőződést, hogy a békediktátummal egy új háború magvait hintették el a győztes hatalmak.

3 1921-ben lemondott diplomáciai pozíciójáról, s elfogadta a Pázmány Péter Tudományegyetem felkérését a Földrajzi Intézet vezetésére. A két világháború között az oktatás és a tudományos kutatás mellett Cholnoky számos társaságnak is elnöke volt: az Országos Természetvédelmi Tanácsnak, a Magyar Földrajzi Társaságnak, a Magyar Turista Egyesületnek, a Turáni Társaságnak, a Magyar Meteorológiai Társaságnak, a Magyar Barlangkutató Társaságnak, a Magyar Földrajzi Intézet R. T-nek és a Honvéd Térképészeti Intézet Névmagyarosító Bizottságának. 1920-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1949-ben visszaminősítették tanácskozó taggá; tagságát 1989-ben - posztumusz visszaállították.). 162