Folia historica 22

II. Közlemények - Cs. Lengyel Beatrix-Makai Agnes: Eberhardt Károly életútja és kitüntetései

egyöntetűen azt állítják, hogy a pápai bencés gimnáziumban, majd Magyaróvárott tanult, ezt követően pedig segédtanítóként dolgozott. 1844-ben vagy 1846-ban Pozsonyba ment,

7 s a es. kir. 2. (Sándor) gyalogezred közlegénye lett. 1848 őszén (szeptember ?) Pozsonyból Pestre jött és Klauzál (?)

8 őrnagynál szolgálatra jelentkezett. Szeptember 21-én Szekulics István

9 őrmesterré nevezte ki a Zrínyi önkéntes gyalogzászlóaljhoz. E forrás szerint részt vett a friedaui (1848. november 8.) és a móri (1848. december 30.) csatákban. A Közlöny 1849. 17. száma (1849. február 2.) tudósít arról, hogy Mészáros Lázár 1849. január 1-jei hatállyal a 35. honvédzászlóaljnál szolgáló Eberhardt őrmestert ugyanott hadnaggyá léptette elő, majd a 144. szám (1849. június 29.) újabb rangemelést közölt: ugyanott május 16-i hatállyal főhadnaggyá léptették elő. Az életútját ismertető cikkek közül több említi, hogy szenttamási csatában is részt vett. Takács Gedeon nekrológja szerint „Szt.-Tamásnál megkapta a katonai érdemrend 3. osztályú keresztjét. (Erről Kossuth L., mint 'Magyar Ország volt kormányzója London Anglia Dec. 2án 1859' saját kezű bizonyító levelet adott számára.)"

1

0 A Magyarország és a Nagyvilág szerint 1848-ban vett részt szenttamási csatában, ugyanakkor „dicsteljes diadalnak" említve az ütközetet, ami viszont inkább az 1849. április 3-i összecsapásra utalhat, amikor a magyar csapatok Perczel Mór vezetésével elfoglalták a szerb tábort. Exner István forrás megjelölése nélkül az alábbiakat írta: „A szenttamási csatában megsebesült, de vérző sebbel is tovább harcolt a szabadságért."" Takács Gedeon, a Pápa és Vidéke nekrológjának szerzője láthatta Eberhardt azóta lappangó vagy elpusztult családi iratait Gecsén, ez az egyetlen írás, amely említi a kitüntetést igazoló, utólagos Kossuth iratot, ami viszont nem helyettesítheti az egykorú forrásokat. Eberhardt 1848-1849-es tevékenységéről megemlékezik Matolai Etele emlékiratában, aki azt állítja, hogy 1849. április 19-én a Zrínyi Zászlóalj harmadik századát vezényelte Hanusfalva (ma: Spisské Hanusovce, Szlovákia) mellett.

1

2 Nehezen képzelhető el, bár nem lehetetlen, hogy április elején a délvidéken található Eberhardt, a hónap második harmadában pedig északon. Bona Gábor szerint 1849 nyarán a Perczel hadosztállyal a felsőmagyarországi IX. hadtestben harcolt.

1

3 Haczky azt állítja, hogy a temesvári csata (1849. augusztus 9.) után Bem Stein tábornokhoz küldte Erdélybe

1

4, s onnan már nem tudott alakulatához visszatérni (e forrás szerint ekkor már századosi rangot viselt) és Guyonhoz csatlakozván

1

5 ő is elhagyta az országot, emigrált.

1

6 A temesvári csatában való részvételét említi Takács nekrológja is: „A szerencsétlen temesvári csatában irományait elvesztette."

1

7 Összegezve megállapítható, hogy bizonyosan harcoló honvédtiszt volt a szabadságharc idején, s egykorú forrás igazolja főhadnagyi kinevezését. Arra vonatkozó egykorú adatot, hogy ki és mikor léptette elő századossá, s hogy részt vett-e szenttamási csatában; valamint tevékenységéért kapott-e kitüntetést, nem találtunk.

1

8 Kertbeny Károly 1864-ben is úgy tudja, hogy 1849-ben honvéd főhadnagy volt.

1

9 Törökországi tartózkodásáról és tevékenységéről is elsősorban az emlékiratírók beszámolóira és az újságcikkekre vagyunk utalva jelenlegi ismereteink szerint. Ezek többnyire nem mondanak ellent egymásnak, leginkább az egyes események időpontjai körül vannak eltérések közöttük. A visszaemlékezések és cikkek megemlítik, hogy több nyelvet megtanult, a magyar és a már jól beszélt német mellett. Splényi Béla báró szerint: „Kiváló nyelvtanulási képességét tanúsította már, hogy ő, ki azelőtt csak magyarul és németül tudott, a száműzetés egynehány évében megtanult franciául, arabusul, törökül, olaszul. Megtanulta a cserkesz nyelvet is..."

2

0 124