Folia historica 21

I. Tanulmányok - Nagy Sándor: Egy renitens honvédtiszt hányattatásai

Nagy Sándor EGY RENITENS HONVÉDTISZT HÁNYATTATÁSAI Petőfi Sándor konfliktusai a hadseregben 1848-1849 Közismert, hogy 1848 őszén, amikor nyílt szakításra került sor Magyarország és a HabsburgBirodalom másik fele között, a márciusi forradalom hőse, Petőfi Sándor is mundért öltött, fegyvert fogott a nemzeti függetlenség védelmében. Októbertől Debrecenben a 28. honvédzászlóaljnál teljesített szolgálatot, 1849 januárjától pedig, kisebb-nagyobb megszakításokkal mindvégig, Bem oldalán az erdélyi, illetve bánsági harcokban vett részt. Az viszont már kevésbé él a köztudatban, hogy a hadsereg Petőfi számára összességében bizony keserves csalódást okozott: lelkesedését a szolgálati idő alatt megtörték a különböző zajos botrányok, méltatlan és megalázó helyzetek. A költő többször is benyújtotta lemondását, 1849 májusának végén pedig kilépett a honvédseregből. (Az bizonyos szempontból a történeti véletlenek közé tartozik, hogy katonai szereplése mégsem ilyen dicstelenül ért véget: két hónappal később Segesvárnál, katonaként halt hősi halált.) Petőfi eme konfliktusait életrajzírói és a katonai szolgálatával foglalkozó munkák általába szigetelt, esetleges történésekként tárgyalják, olyan benyomást keltve - ez esetenként kifejezett megfogalmazást nyer hogy a költőnek a honvéd tisztikar, kivált a hadügyminisztériumi vezetés részéről, személye ellen irányuló támadásokkal, retorziókban megnyilvánuló értetlenséggel kellett folyamatosan szembenéznie. Véleményünk szerint azonban elsősorban nem erről volt szó. A következőkben megpróbáljuk tisztázni Petőfi szóban forgó konfliktusainak hátterét, szenvedéstörténet (vagy más oldalról: zaftos botránykrónika) helyett valószerűbb összefüggésbe helyezve a tényeket. „...engedelem nélkül jöttem el a zászlóaljtól"

1 - egy induló karrier nehézségei A Debrecenben a 28. honvédzászlóalj 2. századának újoncaival foglalatoskodó Petőfi kapitány csapattiszti tevékenysége rövid ideig, mindössze három hétig tartott, s elég különös befejezést nyert, kihatva katonai pályafutásának további részére is. November közepén a zászlóalj megkapta az Országos Nemzetőri Haditanács 10-ről kelt rendeletét, amelynek értelmében az alakulat „szárnyosztályai" (1., 2., illetve 5., 6. század), közte tehát Petőfi százada is, Hrabéczy Miksa őrnagy parancsnoksága alatt, november 17-én megkezdték a levonulást Debrecenből Szolnokon át, Nagybecskerekre, a bánsági hadszíntér központjába.

2 Maga Petőfi azonban nem tartott embereivel: egyszerűen elhagyta csapatát. A körülményekről az Országos Honvédelmi Bizottmányhoz benyújtott, november 24-én írott kérelméből értesülhetünk. Eszerint a költő még „folyó hó 10-ke táján" kérte volna néhány „néhány hétre terjedő" szabadságolását, levelével az ügyben illetékes Nemzetőri Haditanács elnökét, Nádosy Sándor ezredest keresve meg (Nádosy utasította aztán az OHBhoz). Még mielőtt azonban az engedély megérkezett volna, a zászlóalj felkerekedett, s hiába ostromolta őrnagyát, engedné Pestre, a szabadság megsürgetése végett, Hrabéczy megtagadta a kérést, s csupán egy napot adott tisztjének az engedély bevárására. Ez persze kevésnek bizonyult. Ily módon Petőfinek november 18-án követnie kellett volna Szolnok felé szekerező egységét; ám ehelyett úgy döntött, hogy, mivel „az elbocsátó levél egy pár nap alatt úgy is 67