Folia historica 21
I. Tanulmányok - Nagy Sándor: Egy renitens honvédtiszt hányattatásai
meg fog érkezni", megtakarítja a feleslegesnek vélt becskereki utat, s nem a zászlóalj után, hanem Erdődre, feleségéhez indul. 3 A menthetetlen, háborús viszonyok között különösképpen kirívó fuggelemsértés hátterében, nagyon jól tudjuk, családi gondok álltak. Petőfi felesége terhes volt, a szülést december közepére várták (december 15-én született meg fiuk, Zoltán). A forrongó szatmári vidéken Petőfi nem akarta egyedül hagyni a védtelen asszonyt; a bizonytalanság miatt november végén Debrecenben húzták meg magukat. 4 Ezekre a gondokra céloz tehát 24-én az OHB színe előtt, amikor azt írja: „Szabadságra-jövetelem oka olly nagy, hogy ha az meg nem engedtetnék, kénytelen volnék a katonaságról végkép lemondani..." 5 Petőfi mindazonáltal következetlenül járt el. Az eredeti szabadságolási kérelmet valójában aligha adta be november „10-ke táján". 13-án, vagy nem sokkal azelőtt, ugyanis még arról tudósította Csengery Antalt, hogy a zászlóaljjal Erdélybe készül: „mi 17kén indulunk innen Erdélybe (kiemelés tőlem - N. S.)." 6 Terveiben változásról leghamarabb 15-én hallunk, azt követően tehát, hogy Debrecenbe ért a honvédzászlóaljat a távoli bánsági harctérre rendelő, november 10-én kelt haditanácsi utasítás. Valószínűleg ekkor döntött úgy, hogy amint barátjának, Arany Jánosnak írja: „Aj em itthagying Debrecent, zászlóaljunk Becskerekre megy holnapután, én pedig Erdődre with Urláb januáriusig." 7 Ebből adódóan viszont semmiféle esély nem volt arra, hogy a november 14-15. körül beadott kérelem 17-18-ig megjárja a Debrecen-Pest-Debrecen utat. Petőfi így kizárólag Hrabéczy őrnagy jóindulatában bízhatott, és bízott is, hiszen már 15-én Erdődre készülődött. Hiába. Az őrnagy nem nélkülözhette a hadszíntérre induló alakulat egyik századának parancsnokát. Petőfi logikusan igyekezett volna Pestre, ügyét előmozdítandó, azonban Hrabéczy erre sem állt rá. Az egy nap haladék, amit végül kapott, csak arra volt jó, hogy elkövesse kényszerű ballépését, s eredeti szándékának megfelelően Erdődre távozzon. Következetlenség érhető tetten a kért szabadsági időt illetően is. November 15-én Aranynak még Januáriusig" tartó szabadságról nyilatkozott, amivel egybevág az először kért, november 24-én említett időtartammal kapcsolatos, „néhány hétre terjedő'-formula. November 22-én ellenben már „egy pár hónapról" beszél, s a 24-i kérvényben is huzamosabb idő szerepel, február l-ig számítandóan. 8 Petőfi emiatt hamarosan szerfelett kellemetlen helyzetben találta magát. Hasztalan sürgette kétségbeesetten a lassan feloldozással felérő engedélyt, az ügy elakadt az OHB, illetve a Nemzetőri Haditanács örökébe lépő Hadügyminisztérium katonai osztálya berkeiben. Az illetékesek ugyanis értetlenül álltak Petőfi kapitány megnövekedett igényei előtt, főként mivel az - úgy tűnik - nem fejtette ki kívánságának valóban nyomós indokait. 9 Az ügyintézőket egyfelől érezhetően nyomasztotta a kérelmező érdemdús személye, másfelől azonban, amint Nádosy ezredes kénytelen volt megvallani, az, hogy „a jelen harczias körülményekben illy hosszadalmas időre távozási engedelmet adni a Hadügyministerium feljogosítva nem lenne..."' 0 Még a Petőfi elleni elfogultsággal igazán nem vádolható Kossuthnak is komoly fenntartásai voltak az egész eljárást illetően, mondván, hogy „az illy hosszú időre szabadság megadása esetében a bizottmány azt superarbitrizosnak kívánandja tekintetni", vagyis valamiféle felülvizsgálatot tartana szükségesnek. 1 1 Erre azonban nem került sor. Petőfi, ha nehezen is, célt ért. Nádosy ezredesnek, a hosszúra nyúlt huzavona nyomán, lassan elment minden kedve az akadékoskodástól: végül december 26-án kelletlenül áldását adta a rendhagyó módon „kivett" szabadságra.. Ennek idejét, maradéktalanul teljesítve a költő óhaját, három hónapban határozta meg, igaz „díj", azaz fizetés nélkül. 1 2 A kellemetlen ügy végére látszólag pont került... 68
