Folia historica 21
I. Tanulmányok - Nagy Sándor: Egy renitens honvédtiszt hányattatásai
„...azzal az emberrel egyszer beszéltem és többször nem fogok beszélni" 1 3 - Vetter és Petőfi A költő azonban hamarosan újabb zavart keltett maga körül. 1849 januárjában - szabadsága még le sem járt - Debrecenben nem kisebb valakivel, mint a Mészáros Lázár hadügyminisztert helyettesítő Vetter Antal tábornokkal akasztott tengelyt. Az eset meglehetősen rejtélyes. Vachot Sándorné, az OHB titkárának felesége, évtizedekkel később tudni vélte, hogy Petőfi szabadságának meghosszabbítása végett felkereste a helyettes hadügyért, aki hanyag öltözékéért, mindenekelőtt nyakravaló - a szabályszerű katonás megjelenés nélkülözhetetlen tartozéka - hiánya miatt megrótta. A költő ezt nem vette jó néven, s ennek, félig-meddig magában, „majd kötök én neked nyakravalót kötélből" keresetlen megjegyzéssel hangot is adott. Vesztére azonban a tábornok füle jó volt: később bepanaszolta Petőfit Kossuthnál, aki aztán állítólag Vachot Sándor útján próbálta lemondatni a vétkest. 1 4 Közelebbről szemügyre véve, azonban Vachotné elbeszélése, amit általában, jobb híján, el szoktak fogadni, kétségeket ébreszt. A történet egyrészt gyanúsan keveredik az elhíresült februári nyakravaló-incidenssel. 1 5 Másrészt azon is el lehet tűnődni, vajon Vetter valóban jelenetet rendezett volna-e a nyakravaló miatt egy szolgálaton kívüli tiszt esetében. Harmadszor képtelen az az állítás, miszerint Petőfi szabadságát akarta meghosszabbítani a Hadügyminisztériumnál: a látogatásra január első felében került sor, míg a szabadság csak február 1-én (vagy, a három hónap számításától függően, még később) járt le. Végül nem áll meg a lemondatási história sem, mivel Petőfi ekkoriban - ezt látni fogjuk - tartósan élvezte Kossuth bizalmát. Az eset hátterének felvázolásánál megfoghatóbb, foként hitelesebb támpontokkal szolgál Petőfi január 13-án kelt, Kossuthhoz intézett levele. Ebben mindenekelőtt elpanaszolja a rajta esett méltánytalanságot: „...azzal az emberrel egyszer beszéltem és többször nem fogok beszélni, nehogy hamisnak tapasztaljam azon hitemet, hogy a bakonyi kanászok legcivilisálatlanabb emberek a világon soha csúfabbul senki nem bánt velem, mint Vetter." Majd a lényegre tér: „Nem előléptetést kérek többé... csak arra kérem Önt, tetessen át a 28dik zászlóaljtól Bem táborához;" s ha erre nem lenne lehetőség adjon kölcsön, hogy legalább mint magánember Bemhez mehessen. 1 6 „Kérelmem inkább Vetter tábornok elé tartozik tán..." - mentegetőzik előbb ugyanitt, s ezt illetően tökéletesen igaza van: az ilyen természetű ügyek valóban a Hadügyminisztérium hatáskörébe tartoztak. Petőfi nyilvánvalóan azért fordult Kossuthhoz mert Vetternél nem talált megértésre. A január 31 -i levél egyenesen a kezünkbe adja, miért kereste fel korábban a Hadügyminisztériumot: szolgálati beosztása, illetve áthelyezése ügyében. Miért e sietség? Hiszen, mint említettük, szabadsága csak februárban járt volna le. Nos, kétségtelen, hogy Petőfinek, miután fia megszületett (december 15.), s felesége kiheverte a nehéz szülést, nem volt többé maradása. Több ok miatt sem. Egyrészt 1848-1849 fordulóján a hadi helyzet válságosra fordult: a kormány kénytelen volt elhagyni a Windisch-Grätz csapatai által fenyegetett Pest-Budát, s a Tiszántúlra, Debrecenbe áttenni székhelyét. A szomorú események egyben eldöntötték a családi és hazafias kötelesség malomkövei között őrlődő költő dilemmáját is: nem maradhatott tétlen. Január 9-én felhívással fordult a közönséghez, amelyben a harc folytatására buzdított - bizonyára magára is gondolván. 1 7 Másrészt ugyancsak kényszerítő erővel hatott a, Petőfit mindig is sújtó, pénztelenség: a szabadság ideje alatt, minthogy „díj nélkül" adatott meg, kapitányi fizetését nem folyósították, más kereseti lehetőség pedig alig akadt. 1 8 Mielőbb szolgálatba kellett tehát lépnie. 69
