Folia historica 21

I. Tanulmányok - Papp Júlia: ,,...a' mit magunkért nem akarnánk, akarjuk Hazánkért!"

környékén P.J.) több emlék-kövek, mellyeknek leírásait Erdély' Tudósaitól kérjük. A' Red." (TGY 1824. IV. 10.) - olvashatjuk abban az írásban, melyben Haliczky Antal több mint 10 óbudai és erdélyi követ ismertet részletesen, (pl. CIL III. 3414) (TGY 1824. III. 3-30, IV. 3-19) 92 CIL III. 1503. IDR III/2 112. Déva, Múzeum (Románia) Az emlékkel egy évvel korábban - mint láttuk - Hormayr Archív-ja is foglalkozott. 93 CIL III. 1469. IDR III/2 396. Déva, Múzeum (Románia) CIL III. 1438. IDR III/2 314. Déva, Múzeum (Románia) Mind Mommsen, mind az IDR mindhárom kö esetében említi a Tudományos Gyűjteményben megjelent ismertetést. Mommsen megemlíti azt is, hogy az emlékek Noptsa farkadini kastélyában vannak. 94 A folyóirat szerkesztője közvetlenül a levél után közölte Haliczky Antal cikkét, melyben a tudós az utóbb említett kő feliratának jelentését igyekezett megfejteni. (TGY 1824. X. 37-39) 95 Az erdélyi tudós pap 1754-ben kelt levelét közli: Aranka: i. m. 1796. 134-136. 96 Forster Gyula: A műemlékek védelme a magyar és a külföldi törvényhozásban. Budapest 1906. 97 Aranka: i. m. 1796. 149. 98 Museum Hungaricum... i. m. (1807) 5. 99 Igaz, az antik emlékek megvédésére irányuló törekvések alkalmanként már igen korán összekapcsolódtak a helyi közösség identitástudatának erősödésével. A római városi tanács 1162-ben - büntetés terhe mellett - rendeletben tiltotta meg a Trajanus-oszlop rongálását: „Wir wollen, daß sie unbeschädigt bleibt, solange die Welt besteht..." Choay: i. m. 1997. 36. 100 Erre utalhat a Nemzeti Múzeum programírásának mottójaként szereplő Ciceró-idézet is: „Semmi se jelesebb az Emberi-Társaságban, mint a' Haza Köz-Javának eszközlése által szerzett érdem." Museum Hungaricum... i. m. (1807) 1. 101 Tarnai Andor: Extra Hungáriám non est vita... (Egy szállóige történetéhez.) Budapest 1969. 102 ,,A' sok szép Régiségek, mellyeket eddig Hazánkfiai a' földből kaptanak, ha egybegyüjtettenek vólna, vólna a' mit egy idegen Hazánkba lássan. De hová lettek? A' gyermeki együgyüség, a' drágaságoknak árrok nem tudása, az igaz Hazafiuságra való érzéketlenség, és a' becsületre való roszszul értett vágyódás el-fecsékelték a' sok kincset; Tol vájj ai voltunk és vagyunk nagy részint Hazánknak; ezt megfosztván, idegeneket gazdagítottunk 's gazdagítunk vélek." Aranka: i. m. 1796. 140. 103 Museum Hungaricum... i. m. (1807) 3. 104 Johannes Máthes egy középkori esztergomi sírkő ismertetésekor megemlíti: „Lapis hie cum sua inscriptione similis est illi, qui Alba-Regali in Museum Nationale illatus fűit..." Mathes: i.m. 1827. 61. A Hazai Tudósítások levelezője - mint láttuk - még csak az emlék magánszemély által történt megmentéséről számolt be. (HT 1806.228) 105 „Mivel az egész Nemzet' híre nem az egyes polgárok' nagy vagyonaiktól...hanem a' köz kintstől, a' melly az elme 's lélek' tökéletességére és épülésére szolgál, veszi eredetét 's mértékét, mert nem tsak magunk' hanem Hazánk hasznára is kelletik gazdagoknak lennünk, minden igazsággal is egy részét örökségünknek Hazánk magának kívánhatja, hajó és hív Hazafiak' ditséretét itthon és külföldön megérdemleni, és fentartani kívánjuk." Museum Hungaricum... i. m. (1807) 3. 106 A Nemzeti Múzeum „kintseinek köz hasznúvá tételére" - olvashatjuk egy korabeli tudósításban - „mindeneknek hetenkint bizonyos napokon a' bemenetel reggeli órákban megengedtetik", az igazi hasznot azonban a gyűjteményhez kapcsolódó tudományos kör 61