Folia historica 21

I. Tanulmányok - Orgona Angelika: Jan Zygmunt. János Zsigmond lengyelországi udvara

Orgona Angelika Jan Zygmunt. János Zsigmond lengyelországi udvara (Ez a tanulmány 1996-ban a MTA Történettudományi Intézetének Lengyel-Magyar Történész Vegyesbizottsága által meghirdetett „Ezer év a lengyel-magyar kapcsolatok történetében" című pályázaton első díjat nyert.) János Zsigmond életének fontos állomása volt az 1551 és 1556 közötti időszak. Az ifjú Szapolyai 11 éves gyermek volt, amikor távozott Erdélyből, és 16 esztendős ifjúként tért oda vissza, tehát azt mondhatjuk, hogy ezekben az években vált felnőtté. Milyen okok késztették őt és anyját Erdély elhagyására, és öt év múlva miért térhetett oda vissza? Milyen környezetben töltötte ezeket az éveket; milyen egyéniségek hatása alatt formálódott személyisége; milyen szerepet játszott az Izabella és Habsburg Ferdinánd közötti diplomáciában; hogyan teltek az ünnepek, és hogyan a hétköznapok Lengyelországban - ezekre a kérdésekre próbál választ adni az alábbi tanulmány. Néhány szó a János Zsigmond-irodalomról Az Erdélyi Fejedelemség születése János Zsigmond alakjával fonódott össze. A fejedelemség kialakulásának körülményei a kutatások homlokterében állnak mind a mai napig. Ennek ellenére János Zsigmond személyével keveset foglalkoztak a történészek. Eletének 1551 és 1556 közötti időszakát ismerjük a legjobban. Elsőként Horváth Mihály írt erről tanulmányt,

1 aki szinte kizárólag a brüsszeli levéltárban végzett kutatásának anyagát dolgozta fel. Az ő érdeme, hogy ráirányította a figyelmet a témára. 1552-től 1556-ig vizsgálta az eseményeket, foként Izabella és testvére, Zsigmond Ágost lengyel király francia kapcsolatait vizsgálta. Ezután Szádeczky Lajos^ foglalkozott az 1551-1556 közti időszakkal. Remekül világította meg Izabella és Ferdinánd diplomáciai akcióit. Ferdinánd lengyelországi követeinek jelentései alapján mutatta be a bécsi udvar tevékenységét Izabella, illetve János Zsigmond kárpótlási ügyében. О szintén új forráskörre, a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv Hungarica osztályának anyagára alapozta kutatásait. Veress Endre dolgozta fel a legalaposabban ezt az időszakot. A Haus- Hof- und Staatsarchiv Hungarica, Polonica és Turcica osztálya adta müve fő forrását, de átnézte a krakkói Jagelló Egyetem könyvtára kézirattárának ide vonatkozó anyagát is, kutatott a varsói, lembergi, boroszlói levéltárakban. Kutatási eredményét egy tanulmányban adta közre

3, majd Izabella királynéról szóló monográfiájában

4 nagyrészt e tanulmányára támaszkodott, illetve néhol kiegészítette azt újabb adatokkal. Munkáiban rendkívüli precizitással igyekezett rekonstruálni az eseményeket. Veress Endre figyelmének középpontjában Izabella alakja állt, és a királyné tárgyalásai Ferdinánddal, kapcsolata a Portával, valamint az erdélyi események. Hatalmas anyagát nem tudta teljes egészében feldolgozni és kiadni. Szentmártoni Kálmán volt az a történész, aki monográfiájában megkísérelt teljes pályaképet adni János Zsigmond életéről.

5 Ennek megfelelően részletesen foglalkozott az 1551 és 1556 közötti eseményekkel is. Ő azonban nem végzett önálló kutatásokat, főleg az Erdély történetére vonatkozó forráskiadványokra, így Barabás Samu regesztáira, a Székely krónikára, Hurmuzaki és Veress Endre dokumentumgyűjteményeire, illetve Szádeczky Lajos 5