Folia historica 21

I. Tanulmányok - Papp Júlia: ,,...a' mit magunkért nem akarnánk, akarjuk Hazánkért!"

vásárlott tulajdonát mint a' felvilágosodásnak 's tudományos elöhaladásnak szent sugarait; holott az egész ereklye gyakran nem egyéb, valamelly pénzes Római szabónak vagy feleségének sirkövénél! Azonban nem szeretném, ha mondásomért valaki azzal vádolna, hogy én a' betses óság eránt egy általjában érzéketlen vagyok; sőt nagy tisztelője, 's igen felforr bennem a' bosszú, hallván, hogy a' tiszteletes régiségnek maradványja bitangoltatik; 's én buzogva kérem hazámfijait, fordítsák különös figyelmöket az illyen találmányokra, vegyék az értetlen durva kezekből ki, 's mentsék meg méltatlan hajgáltatásoktól...Hanem tsak annyit akarok mondani, hogy mikor az idegen római köveket illy megkülönböztetésben tartjuk: akkor ne legyünk a' mi honni köveink eránt is hidegek." (TGY 1824.

III.122) 15 ,,A' Romai Nép munkára, és egy Polgári Társaság boldogságának építésére 's fenn tartására termett nép volt. A' mi kevés ideig Erdélyt bírta, sőt első esztendeiben mindjárt Uralkodásának, ezt a' kicsin részit a' nagy Birodalomnak utakkal, városokkal, csatornákkal meg építette 's fel-ékesítette...nintsen az a' szegelete az Országnak, mellyben munkás szorgalmatosságoknak eleven, és csudára méltó nyomait nem hagyták vólna." (Aranka György): A' Magyar Nyelv-mívelő Társaság' Munkáinak Első Darabja. Szebenben, 1796. 138. 16 „Hazánk legrégiebb mívészi Emléke..."-ként említi Jankovich Miklós az erdélyi Várhelyen felfedezett antik mozaikleletet. (FMOM 1825.473^74) 17 Sajátos módon nyert megfogalmazást a gondolat egy 18. század végi alkalmi kiadványban: a két „vitézkedő Nép", a magyarok és a horvátok ereiben - olvashatjuk - „még a' régi Római szabad vér buzog..." Trenk emlékeztető-jele és halotti beszédgye a' mi kedves Loudonunknak az egész austriai hadi-sereg' leg-fobb vezérjének sírja felett. Pesten 2-dik Júliusban. Pesten és Budán 1790, 29. 18 A Magyar Nemzeti Múzeum római feliratos emlékei. Desjardins Ernő francia szövegét ...magyarította, bővítette és külön pótlékkal kiegészítette Dr. Rómer Flóris. Budapest 1873. X. 19 A tradíció továbbélését jelzi a Nemzeti Múzeum antik kőanyagának 19. századi folyamatos gyarapodása is. Míg a múzeum 1807-es programírása a gyűjteményben csupán három agyagurnát és egy, a telki apátúrság földjén kiásott „Bálványt" említett, (Museum Hungaricum... i. m. (1807) 8-9.) a múzeum kiadványában egy évtizeddel később megjelent tanulmány már 60 ókori feliratos emléket ismertetett. (Acta Litteraria: i. m. 1818. 205-278.) 1820-ra elkészült - igaz, kéziratban maradt - a tanulmány 18 újabb emléket ismertető folytatása is. (Rómer-Desjardins: i. m. 1873. II.) A nemzeti gyűjtemény 1873-as szakkatalógusa már több, mint 250 kőemléket mutatott be. {Rómer-Desjardins: i. m. 1873.) Az egyetemes és a nemzeti kultúra, illetve az antik és a középkori művészet változó megítéléséről a korban ld.: Szilágyi János György: „Ismerem helyemet." (A másik Pulszky-életrajz) In: Pulszky Ferenc (1814-1897) emlékére. Budapest 1997. 25, 27. és Marosi Ernő: Az óságbarát múzeumigazgató. Pulszky és Bizánc művészete. In: uo. 50-55. 20 Erdélyi antik feliratos köveket ismertetett történeti és mitológiai kérdések kapcsán az Auraria Romano-Dacica. Cibinii, 1717. című, külföldön is ismert munka szerzője, Köleséri Sámuel Peter Burmann leideni professzorhoz és a lipcsei Jean-Burckhard Mencke-hez írott leveleiben. Schriftsteller-Lexikon oder biographisch-literärische DenkBlätter der Siebenbürger Deutschen von Joseph Trausch. III. Band. Kronstadt 1871. (Schriftsteller-Lexikon der Siebenbürger Deutschen. Változatlan utánnyomás Köln, Wien 1983.) 295-298. Papp Júlia: Weidenfelder Lőrinc két levele erdélyi régiségekről 1754-ből. In: Magyar Könyvszemle 2000/11. 204-210. 53