Folia historica 21

I. Tanulmányok - Papp Júlia: ,,...a' mit magunkért nem akarnánk, akarjuk Hazánkért!"

21 S nemcsak a külföldiek, hanem a hazaiak számára is. Hans Dernschwam, a Thurzó-Fugger cég besztercebányai megbízottja üzleti utazásai során epigráfiai kutatásait Magyarország és Erdély mellett az oszmán birodalomra is kiterjesztette. Dernschwam, Verancsics Antal és Belsy János humanisták nevéhez fűződik az Augustus császár politikai végrendeletét tartalmazó híres Monumentum Ancyranum első újkori leírása. Dernschwam Hans: Erdély, Besztercebánya, Törökország. Útinapló. Közreadja Tardy Lajos. Budapest 1984. 17., 53-55., 430-432. 22 Kisebb pannóniai gyűjtés (14 kő felirata) szerepelt Bartholomaeus Amantius és Petrus Apianus 1534-ben Ingolstadtban megjelenő Inscriptiones sacrosanctae vetustatis non illáé quidem Romanae sed totius fere orbis című munkájában. Wolfgang Lazius osztrák orvos 1551-ben Reipublicae Romanae in exteris provinciis constitutae commentarius címen jelentette meg a magyarországi római feliratokra vonatkozó gyűjtéseit. 23 Gerézdi Rábán: Aldus Manutius magyar barátai. In: MKSz 1945. 39. 82-84. 24 Lescalopier az útleírásában közölt erdélyi feliratok egy részét (12 darab) utazása során saját maga jegyezte fel, más részét pedig (15 darab) egy Kolozsmonostoron élő olasz bérlőtől (árendástól) kapott gyűjtésből másolta ki. Pierre Lescalopier utazása Erdélybe (1574). Közreadja Benda Kálmán és Tardy Lajos. Budapest 1982. 91. Lescalopier egyébként - a reneszánsz archeológiai szemléletének hatására - nemcsak a kövek feliratának, hanem a szövegek mellett lévő figurális ábrázolásoknak, illetve az emlékek művészi kivitelezésének is figyelmet szentelt. Zalatnán egy „régi, magányos épület romjainál egy nagy, négyzetes kőlapon két kibontott hajú, könnyeit törlő leányalak faragott mását pillantottam meg" - írja - majd közli a kő feliratát. 79. Máshol egy felirat „egy durva és rosszul csiszolt márványlapon" látható. 89. Tordán egy „rosszul csiszolt márványkőből készült kapu"-t említ. 88. Felkelti érdeklődését egy olyan emlék is, mely egyáltalán nem tartalmaz feliratot: Gyulafehérvárott, a Campedor kapunál „egy kövön nagy, faragott domborművet pillantottam meg, mely két kisgyermeket szoptató nőstény farkast ábrázol." 81. 25 Lescalopier: i. m. 1982. 112. 26 A nemzetiségi hovatartozás kérdéséről a korban: Klaniczay Tibor: Hungaria és Pannónia a reneszánsz-korban. In: ItK 1987-88. 1-19. 27 Dernschwam: i. m. 1984. 16-17. Megyericsei és Taurinus az 1510-es években a Padovában és Bolognában tanult Várdai Ferenc humanista püspök gyulafehérvári udvarának volt a tagja. 28 Ábel, Eugen: Johannes Mezerzius, der Begründer der dacischen Epigraphik. In: Ungarische Revue 1883.373-383. 29 Taurinus István: Paraszti háború. Fordította: Geréb László. Budapest 1972. 49-50. 30 A dákok fővárosáról, Sarmizegetusáról, illetve a Decebált legyőző Marcus Ulpius Traianusról elnevezett római Colonia Ulpia Traiana Augusta Dacica Sarmizegetusa településről ld: Paulys Real-Encyclopädie der classischen Altertumswissenschaft. Supplementband XIV. München 1974. 599-655. 31 CIL III 1452. Ezt a feliratot majd Szeredai Antal is közli Series Antiquorum et recentionum Episcoporum Transilvaniae című müve mellékletének bevezetőjében (Collectio continens Tabulas vetustorum, ad recentiorum monumentorum, quae in Templo Albaolim Juliensi, nunc Carlinensi in Transilvania sunt, fueruntque locata. A Carolinae 1791). 32 Kéziratban maradt, s csak újabban került kiadásra Szamosközy 1598-as Inscriptiones Romanae in lapidibus antiquis Alba Juliae et circa locorum című munkája. Szamosközy István: Ánalecta lapidum vetustorum et nonnullarum in Dacia antiquitatum, 54