Folia historica 21

III. Szemle- kiállítás, könyvismertetés - Basics Beatrix: A Szépművészeti Múzeum 19. századi gyűjteményének új kiállítása

Basics Beatrix A Szépművészeti Múzeum 19. századi gyűjteményének új kiállítása 1993 decemberében nyílt meg a Szépművészeti Múzeum 19. századi gyűjteményének új állandó kiállítása.

1 A bal oldali földszinti szárny öt terme elsőként lett készen az épületfelújítás során. Itt láthatjuk most a két első teremben a 19. századi francia művészet alkotásaiból való válogatást, a harmadik, antikizáló architektúrájú teremben, ahol egykor a Pergamoni oltár gipszmásolata állt, a 19. századi osztrák és német műveket, a negyedikben tájképeket és Constantin Meunier szobrait, végül a záró helyiség hatalmas ión csarnokában a századvég-szimbolizmus témakört illusztráló alkotásokat. A Szépművészeti Múzeum 19. századi állandó kiállításának újrarendezését nagy szakmai érdeklődés várta, de ez a gyűjtemény a közönség számára is nagyon vonzó. Amikor 1906ban a múzeum megnyílt, a régi képtár európai rangú gyűjteménye állt az előtérben; a 19. századi anyag - részben érthető módon, hiszen az akkor többé-kevésbé kortársnak számító müveket nem tartották olyan fontosnak gyűjtemény gyarapítási szempontból — jóval kisebb jelentőséggel bírt. A későbbiekben voltak időszakok, amikor nőtt az anyag, bár ez a növekedés nem volt egyenletesnek mondható. Jelenleg a 19. századi művészet egyes irányzatait és területeit több darab képviseli, s találhatunk remekműveket és különleges ritkaságokat is.

2 A kiállítás rendezőjének egyik mintaadója a müncheni Neue Pinakothek 19. századi kollekciója volt, ahol a hetvenes években először állították ki a nagy historizáló vásznakat.

3 A művészettörténeti kutatásban éppen ez idő tájt jelentkezett nagy erővel az érdeklődés a 19. századi művészet olyan irányzatai, művei iránt, amelyekkel eddig nemigen foglalkoztak mint a historizmus vagy a különböző neostílusok -, sőt nem is igen tartották őket egyáltalán művészetnek. Monográfiák, sorozatok születtek, konferenciákat, ülésszakokat rendeztek a témából, és egyre-másra nyíltak meg a kiállítások is, gondoljunk csak a legimpozánsabb 19. századi művészeti múzeumra, a párizsi Musée d'Orsay-ra.

4 Nálunk a Szépművészeti Múzeum felújítása adott jó alkalmat az addig a régi képtár utolsó termeiben bemutatott 19. századi anyag új módon és helyen való kiállítására. A rendezés egyik vezérelve volt, hogy érvényesülhessen a rekonstruált épületbelső és az eredeti díszítés hatása, a terek egymáshoz kapcsolódása jól ki legyen használva. Az elképzelést sikerült is megvalósítani, és ezt jól érzékelhetik a látogatók. Az összhatás nem a régi idők kiállításainak túlzsúfoltságát idézi; a képek levegősen elhelyezve elég teret kapnak ahhoz, hogy ne zavarják egymás hatását. A súlypontok jól érzékelhetőek, s a kiemelésre a rendező többféle eszközt is igénybe vett. Az egyik ilyenre kiváló példa Peter Krafft hatalmas kompozíciójának a bejárat tengelyébe való állítása, vagy a ión csarnok egyik végét uraló szoborcsoport; de Adolph Menzel „Istentisztelet a bükkösben" című festményének festőállványon való bemutatása is egy módja a figyelemfelhívásnak. A német és osztrák terem elég tágas az óriási vásznak kiállításához, ugyanakkor jó néhány miniatűr kicsinységü kompozíciónak adnak intim teret a múzeum építésének idejéből származó, gyönyörűen felújított egyiptizáló vitrinek. A falak és az architektúra színezése, az ülőbútorok, az ablakon a fény kiszűrése, mind-mind a gondos és aprólékos múltidéző rekonstrukció eredményei; a berendezés minden részletére kiterjedő rendezői munka és az épületrész műemléki szempontú helyreállítása olyan kiállítást teremtett, ahol az architektúra szépsége és eleganciája méltó helyszíne kiváló müvek sorának. E sort az első teremben a 19. századi francia művészet alkotásaiból készült válogatás nyitja meg. Első áttekintésre szokatlannak tűnhet a tárlatlátogató számára a festmények és szobrok együttes bemutatása, hiszen a jelenlegi gyakorlat szerint ez általában külön történik.

5 265 'f,'4r