Folia historica 21
II. Közlemények - Műhely - Szoleczky Emese: Pax in Nummis 1648-1748 - A béke megjelenítése emlékérmeken
meghaladja egy-egy tudományág, a művészettörténet, a történettudomány vagy a muzeológia kereteit. Rokonságuk a metszetek, röp- és hírlapok, továbbá a különböző korabeli társasjátékok jelképrendszerével arra is rávezet, milyen szervesen ivódott bele e gondolkodásmód a kor minden emberének életébe. 8 Anyagukat tekintve az emlékérmek túlnyomó többsége a 17-18. században ezüstből készült. Némely érem bronz példánya ritkább, mint ugyanannak arany változata; elég gyakoriak viszont az ón utóveretek, amelyeket a megőrzött bélyegvasak segítségével készítettek. Az érmek művészi-technikai kivitel tekintetében igen széles spektrumon mozognak. Keresettsége, közismertsége miatt az éremkészítés műfajába a kor legnevesebb, legkeresettebb művészei is szívesen bekapcsolódtak; az alkotók legnagyobb része jónevü tanult, gyakran magas képzettségű éremvésnök, ötvös. Az arcképes emlékéremhez többnyire képzőművészeti alkotást, festményt, metszetet vettek mintául. 9 A festők, metszők közt volt rá példa, hogy maguk adaptálták kompozícióikat éremtervekbe. 1 0 Német földön elsősorban Nürnberg és Augsburg az a hely, ahol a vállalkozók, akik néha maguk is éremvésők, üzleti céllal egész sok éremvésőt foglalkoztattak és a pénzverdéktől függetlenül bocsátottak ki érmeket. Említést érdemel például a számos magyar vonatkozású érmet készíttető vállalkozódinasztia, a Lauffer-család, és a számukra dolgozó éremvéső, Georg Hautsch." E századokban nyer ismét teret a művészi önérzet az által, hogy az érmek jelzetté válnak, a készítők, ha áttételesen is, de feltüntetik nevüket. A feliratok vagy képek közt megbúvó, fémbe ütött mesterjegyek ebben a korban válnak általánossá; egy századdal korábban jobbára elhallgatták, még előbb - mint később is - a mesterek egészen kiírták nevüket az általuk készített emlékérmekre. Esetünkben a névjelen kívül az érmeken készítőre utal a F. (= fecit), F. F. (= fieri fecit) vagy F. С. (= fieri curavit; mindhárom kifejezés: 'csináltatta') rövidítés. Az emlékérmeken fö helyen érvényesül a művészi szempont, de az erkölcsi intésül szánt, vallásos vagy világi szöveg is gondos válogatás után kerül rá. 1 2 Az Európa teljességét érintő vagy jelentősnek ítélt eseményről - s ezek közé tartoztak a bé ke kötések is - a kontinens külön böző pontjain készültek ermek. A 17. század második felétől a „histoire metallique" az uralkodás és az állami élet jelentős eseményeit volt hivatva megörökíteni, így maguk az uralkodók is verettek érmeket. Másfelől magánvállalkozók császári engedéllyel, - mint ez akkoriban dívott - szabadalmat kaptak ilyen érmek kibocsátására és terjesztésére, továbbá magánszemélyek és városok magának az uralkodónak ajánlottak fel ilyen emlékérmeket hódolatteljes üdvözlő-ajándékként. Az általam átnézett szakirodalomban, de a megkérdezett szakmai körökben sem sikerült egyértelmű választ kapnom arra: megközelítőleg tudjuk-e, hány példányban készült egy-egy ilyen emlékérem? Milyen árban kerültek eladásra, kik engedhették meg maguknak? Mennyire körülhatárolható a megajándékozottak köre? Nyilvánvaló, hogy az érmek propagandisztikus célokat is szolgáltak, de épp bonyolult jelentéstartalmuk, nyelvi kötöttségük miatt csak egy meglehetősen szűk réteg tudta értékelni őket - vagy mégsem? Önkéntelenül is kínálkozik a párhuzam a korszak nyomtatott sajtótermékeivel és annak terjesztési lehetőségeivel: a metszetek ábrázolásai, szimbólumai érthető módon gyakran visszaköszönnek az érmeken; változatosságuk, egy téma parafrázis-szerű feldolgozása is közelíti a két műfajt egymáshoz. Míg azonban a röplap-hírlap szövegében részletesebb, a metszet ábrázolásaiban aprólékosabb lehetett, az éremkészítők lehetőségeit erőteljesen behatárolták a terjedelmiméretbeli korlátok. Ez tette a megrendelők számára is különösen izgalmassá a műfajt, hiszen a részletes méltatások mellett a rövid, csattanós megfogalmazást - pontosan az antik elődök mintájára - igencsak kedvelték. S végül még valami: a kor embere már tudatosan törekedett arra, hogy az utókor számára is emlékezetessé tegye saját tetteit. Gondoljunk csak arra, hogy ekkor már komoly magángyűjtemények léteznek fegyverekből, érmekből, számottevő kolos166
