Folia historica 21

II. Közlemények - Műhely - Szemán Attila: Dísz bányászkalapácsok és -ékek a Magyar Nemzeti Múzeum Gyűjteményében

Az 1538-as bányászjelvényt tehát a bányaváros készíttette saját céljaira, amibe ekkor még szervesen illeszkedett a bányászság is. A kamara, s ezzel a bányászat erőteljes elkülönülése a városi vezetéstől csak ezek után történt meg.

4

5 A Selmecbányái társládai díszjelvények majdani elkészítésének határozata a királyi biztosok, elsősorban Poppel gróf közbenjárása született. A gróf eredetileg csak azt akarta elérni, hogy a díszjelvényeket követelő munkások és a város kiegyezzen. A magisztrátus azonban ahelyett, hogy átadta volna a társládának a díszjelvényeket, inkább egy új jelvény elkészíttetése mellett döntött. A díszjelvények ajándékozása és a bányamunkások szervezetével való engesztelő megegyezés bevallottan a török veszély árnyékában, a bányamunkások fegyveres véderejének megszerzéséért történt. A veszély mértékére pedig érzékletesen utal a következő, szintén 1648-ból származó rendelkezés: 1648. szept. 14-én a bányabíró Andrástárnán és Biebertárnán meghagyja minden fegyverfogható munkásnak, hogy lövő és oldalfegyvereiket mindig kéznél tartsák, istentiszteletre se menjenek anélkül. Amikor pedig a jelző lövéseket megtahallják, a bányák őrzésére rendelteken kívül mindenki a bányabíró lakásához siessen a zászló alá 4

6 A lövészetben való gyakorlást, az önkéntes társládai lövészegyletet szintén ezokból támogatta a bányaváros. Az önkéntesség itt különösen fontos, hiszen a bányaváros fizetett hivatásos katonákat is tartott a török elleni védelemre, ami azonban csekély számban is sokba került. Ezt a véderőt kellett kiegészíteni, lehetőleg fegyelmezett és képzett, de fizetetlen haderővel. E célra csak a bányamunkások lehettek alkalmasak, mivel a szintén önkéntes hadi szolgálatra kötelezett polgárság létszáma nem volt elégséges. Persze a védelem érdeke volt az uralkodónak és megbízottjainak, és végsősoron a munkásságnak is. Vesztenivalója azonban ez utóbbiaknak volt a legkevesebb. Az önkénteseknek tehát feltétlenül szükséges volt legalább a biztatás és telkesítés, s ezt szolgálták az ezüst díszjelvények is. A város tehát tulajonképpen az olcsóbb megoldást választotta. Érdemes megjegyezni, hogy a közvetlen veszély elmúlta után a díszjelvények aztán csak két esztendő alatt készültek el. Különböző egyéb rendelkezései, mint, hogy a bányaváros egész lakossága jelenlétében tartott istentiszteleten lehet csak a díszjelvényeket használni, a munkások külön követelt ádozati ünnepségén nem, nyilván szintén valamiféle egységet kívánt fenntartani a bányaváros és bányászság között. Ez a megkötöttség természetesen még az 1538-as díszjelvényre vonatkozott, hiszen az 1650-es még csak ígéret szintjén létezett. Bizonyos ugyanis, hogy a lakosság nagyobb többségét az utóbbiak alkották. Mindazonáltal a magisztrátus tartott is a felfegyverzett munkások csapatától, s ugyancsak hangsúlyozta az illedelmességet és alázatosságot a városi vezetőség irányában. Ezért hivatkozik mind a városi, mind a bányabíróság tekintélyére is. A munkások körében természetesen a bányabíró élvezett nagyobb tekintélyt. Bizonyos, hogy a városi vezetés szorult helyzete miatt mentek bele, noha ugyancsak megszorítások mellett, a szabad piac bevezetésébe, hiszen ez a városi polgárság érdekei ellen működött volna. Érezhető, hogy a város megpróbálta érdekeiért önmérsékletre szorítani még saját kapzsi polgárságát is. A díszszerszámok használata erősen kötött, csak vallási ünnepekre és a katonai gyakorlások közben történő felvonulások alatt engedélyezték. Persze mindez csak a bányaváros díszszerszámaira vonatkozhatott, hiszen a társládai csak két év múlva készült el. Arra nézve csak azt említik, hogy a munkások ne éljenek vissza velük. Táncról tehát ebben az iratban nem is esik szó, noha a többi forrás szerint ugyancsak ismert volt. Lényegesek még az okmány aláírói és ajelenlevők is, többen a díszszerszámok feliratain is szerepelnek. A királyi biztosok - Poppel gróf 1649-ben meg is halt - és a társládát képviselő bányamunkások neve természetszerűleg nem fordul elő a feliratokon, mivel ők 148