Folia historica 21

II. Közlemények - Műhely - Szemán Attila: Dísz bányászkalapácsok és -ékek a Magyar Nemzeti Múzeum Gyűjteményében

nem voltak adományozók. A városi bíró Riedmüller Mátyás, a képviselők közül Pestalucz Tóbiás, Gubiez Márton és a bányabíró Haydt Jeromos (mint aláíró az irat végén) viszont mindkét helyen megtalálhatók. Persze a nevek írásmódja nem egyezik meg. A bélabányai díszszerszámok készítésének még csak tervezéséről szóló iratok végjegyzet beszúrása: A függelék 2. és 3. sz. iratai megvilágítják a korabeli Bélabánya anyagi viszonyait is. Ekkor ugyanis a török veszély és pusztítás következtében ugyancsak elpusztult az itteni bányászat. A Selmecbányái bányászatban azonban a hosszú termelési válsága után 1646-tól tapasztalható „áldás", azaz hogy ismét elérték e Bieber telér gazdagon érces szakaszát - ami a kor bányászati ismereteit ismerve csakis a „szerencsének" volt köszönhető - először az Andrástárna nevezetű magánbányánál, majd a Biebertáró nevű kamarai többségű bányánál volt tapasztalható. Nem meglepő tehát, hogy ennek a két bányaműnek a vájárszervezetét, társládáját próbálták mergkömyékezni a bélabányai urak, vagyis bányapolgárok. E két bánya, bár többé-kevésbé kültelepinek tekinthető, Selmecbányához tartoztak, s a Selmecbányái társládához tartoztak. Minthogy a selmecieknek is nemrég, 1650-ben sikerült megszerezni saját társpénztári ezüst díszjelvényeiket, bizonyára úgy érezték számíthatnak segítségükre. Az ezüstjelvény megszerzését azonban a bányamester erkölcsi indoklással akarta megakadályozni. Ez a bányamester, azaz a bányabíró, noha az irat konkrétan nem nevezi meg, a szövegösszefüggésekből következően csakis a Selmecbányái bányabíró, Haydt Jeromos lehetett. Pedig az ő neve szerepel a Selmecbányái táspénztár díszkalapácsán is. Vagy talán éppen ezért nem akarta, hogy támogassák a bélabányai díszjelvények elkészítését? Nagyon is lehetséges, hiszen egy helyen a selmeci társláda bányamunkásainak felháborodását emlegeti, holott láthatóan őket akarja meggyőzni arról, hogy álljanak el a támogatás tervétől. Talán nem volt ínyére a Selmecbányái bányamunkások nyilvánvalóan megnövekedett öntudata, ami bizonyára a díszjelvények megszerzésének volt köszönhető. Többször is ostorozza az „itteni", azaz nyilvánvalóan a selmeci társpénztár tagjainak helytelen viselkedését, s a bélabányaiakat inti attól, hogy hasonló gondokat vegyenek a nyakukba. Persze egyszerű ok lehetett az irigység is, ami a szomszéd, jóval kisebb bányavárosnak szólt. Az adománykérés ügyében Selmecbányái bányabírót (az iratban bányamester) és az ő alá rendelt andrástárnai telepi bírót, valamint a Biebertárna két legöregebb társmesterét kérdezték meg. Az iratból egyértelmű, hogy a társláda képviselői nem mertek szembeszállni a bányabíróval és a főkönyvelővel végjegyzet beszúrása: A függelék 3. sz. irata végén. Vajon ki készíttette el végül is a jelvényeket? A díszék felirata szerint Bélabánya szabad királyi bányaváros becsületes tanácsa, a tekintetes bányapolgárok és a bányász társláda magának és a mi utódainknak örök emlékezetére készíttette. Az mindenképp egyértelmű, hogy a bélabányai díszjelvények fel iratai a bélabányai magisztrátusra, bányapolgárokra és bányabíróra utalnak. A Matthias Tsech bányamester felirat csak a bélabányai bányabíróra utalhat, hiszen Haydt Jeromos még hosszú éveken keresztül töltötte be a Selmecbányái bányabíró tisztét. A bélabányai szerszámokon szereplő tekintetes bányásztestület azonban kicsit kérdéses. Lehetséges hogy a Selmecbányáit jelölte, mert három személyből nem lehetett társládát szervezni. A felirat viszont azt is mondja róla, hogy saját magának készíttette. Új fejlemény azonban a bélabányai díszszerszámokkal kapcsolatban, hogy meglehetősen rosszallóan ugyan, de többször is utal az ékkel és kalapáccsal járt táncra. Minthogy az ugyancsak kis létszámú bélabányai bányász is tudott csináltatni - ha nehezen és sponzorok szerzésével is - díszkalapácsot és éket, gyaníthatjuk, hogy ezen bányavidékünkön egykor az összes jelentős bányaváros, vagy talán inkább jelentős bányatársláda, bányásztestvériség gondoskodott róla, hogy legyen saját díszjelvénye. Ezek azonban alkalmasint elpusztulhattak az idők viharában. 149