Folia historica 21

II. Közlemények - Műhely - Szemán Attila: Dísz bányászkalapácsok és -ékek a Magyar Nemzeti Múzeum Gyűjteményében

városházán tartott ezüst jelvények a társláda tulajdonában lehettek, s csak a városi testület ármánykodása révén került őrzési helyére. A városi bíró és bányabíró pedig ekkorra már valóban nemzedékek óta feszült viszonyban volt, s nem egyszer összeütközésig is eljutottak. A két fajta bíróság egymás mellettisége egyébként is sokat elárul a helyzetről. A bányabíróság kizárólagos rendelkezési jogot élvezett mindenféle bányászattal összefüggő ügyekben, s bíráskodott a bányászatban dolgozók ügyei felett. A városi bíró pedig a városi közösség ügyeiben ítélt. Időről időre óhatatlanul felmerültek olyan esetek, amihez mindkét bíróság érzett illetékességet, hiszen a városban laktak a bányapolgárok, sőt a munkások egy része is. A bányamunkások érdekvédelmi szervezetének a hivatalos felügyelete a bányabíró szerepköre volt, a társládai jelvények is az ő lakásán voltak elhelyezve, s a bányabíró ezek őrzéséért egy szerény járadékot is kapott a társládától. A városnak viszont egykor, amikor a bányászat és bányavárosi civitas még nem távolodott el egymástól, ténylegesen jelképe kellett hogy legyen külön az ék és kalapács is. Erre utal az 1538-as ék fokának bányászjelvénye, s a dobsinai pecsétlő ábrája is, amivel a heraldikai fejezetben foglalkoztunk részletesebben. A régi Selmecbányái statútumokat nem hiába hívták város- és bányajognak (Stadt- und Bergrecht). Nyilván ezért helyezték el e jelképet a városi épületeken is, aminek levételét követelték a bányászok. A Selmecbányái bányatársláda ugyan már régebben, feltehetően a XVI. században megalakult, de alapszabályait csak 1600-ban foglalták írásba, s 1648-ban egészítették ki ezeket a szabályokat. Ugyanekkor 1648-ban társláda tulajdonait is átvizsgálták, de a díszjelvények még nem szerepelnek ebben a listában.

4

4 A korábbi bányász felvonulások, megmozdulások is mind zászlóval, dobokkal és kardokkal puskákkal történt, de a források sohasem említik a bányászkalapácsot és éket. Ellentmond annak, hogy társládai insigniának tekintsük az 1538-as Selmecbányái díszjelvények a felirata is. Míg az 1534-es freibergi díszjelvény felirataiban egyetlen keresztényi életre intő latin mondás szerepel, addig a Selmecbányáin csak általános bölcsességet tartalmazó mondásokat találunk. A freibergi jelvényeken valóban az ottani társládára utaló feliratai vannak: egy a vájárság tevékenységére és megbecsülésére utaló mondatot találunk rajta, valamint a készítésnél közreműködő bíró, bányamester és ércválogató nevét is feltüntették. Az 1538-as Selmecbányái jelvényeken hasonló feliratokat egyáltalán nem láthatunk. A freibergihez hasonlóan társládára utaló szövegeket találunk viszont az 1650-es Selmecbányái társládai és a bélabányai szintén társládai jelvényeken. Az 1538-as Selmecbányái díszjelvényen a Selmecbányái városi címernek nem kevesebb mint négy ábrázolása található meg. Sokkal több alakos ábrázolása van, mint a freiberginek, amiken csak arabeszkek és a kalapácson egyetlen figura látható (50. kép). Ezek bányászokat ábrázolnak munka közben és egy Fortunát. Nagyon is beleillenek az általános bányászati ábrázolások közé. De miért is készíttetett volna nyilván drága pénzen új jelvényeket a munkások számára Selmecbánya bányavárosa, ha a régieket nem érezte volna szorosan a városi közösséghez kötődőnek? Erre csak egy magyarázat lehet, hogy a megegyezés szövegének megfelelően Selmecbánya bányaváros készíttette saját jelvényének. Igaz persze, hogy a keresztezett bányászék és kalapács soha nem volt Selmecbánya címere, s ilyenmódon nem is szerepelt benne. Mégis a XVI. század elején még a bányaváros is tudatosan vállalta bányászattal együtt a keresztezett kalapácsot és éket saját jelvényeként. Erre utal még a jóval későbbi keresztezett ék-kalapácsból álló selmeci hitelesítő jegy is, amit a selmeci ötvösök használtak. Csak a szerszámok kereszteződési pontja fölött elhelyezett S betű utalt közelebbről Selmecre. Ez fontos volt, hogy megkülönböztesse más bányavárosok jegyétől, de megszokott is volt, hiszen a Selmecbányái címerben, is szerepelt e korban az S betü. 147