Folia historica 20
I. Tanulmányok - Bencze Géza: Az Oetl cég története I. rész
tátott vas- és fémiparban a termelés nem esett vissza, itt a kereslet csökkenése a gyárak erős árversenyét eredményezte. A korábbi esztendők beruházási eszközhiánya, az akadozó termelés, a fejlesztések elmaradása viszonylag magas és egyre emelkedő termelési költségeket eredményezett, ami a kereslet csökkenésével is azonos szinten maradva a gyártók egy tekintélyes részének csődjét, fizetésképtelenségét okozta. A munkalehetőségek ismételt szűkülése, a fokozódó verseny, a fizetési és egyéb financiális problémák az Oetl-gyárat is érintették, s más vállalatokhoz hasonlóan a hitel ellenében történő eladásra kényszerült, hogy addigi vevőkörét megtarthassa, a forgalom elért szintjét megőrizhesse. Óvatos kihitelezési politikával, a viszonylag sokféle termékre támaszkodva azonban az általánosan leromlott gazdasági viszonyok között is egy igen fontos eredményt tudott a cég elérni; megőrizni a fizetőképességét. 1 6 A magas - közel 37 millió koronás - nyereség döntő részét osztalékként fizette ki a társaság, de a korábbiakhoz képest nagyobb összeget fordítottak a belső felhalmozásra és a tartalékalap, ill. a létrehozott felújítási alap növelésére. A tartalékképzés azonban szinte mit sem ért, s a tiszavirágéletű inflációs konjunktúra utolsó szakaszát különösebb mértékben már nem tudta a vállalat kihasználni, elsősorban a termelés növelése elé tornyosuló említett akadályok következtében. Az általános gazdasági pangás 1925-ben is éreztette a hatását, s ezt csak fokozta a gazdaság szanálásával a pengő pénznemre történt átállás is. A gyár általános üzemmenete korlátozott volt, egyes üzemrészek jószerével munka nélkül álltak. A süllyedő piaci árakat a termelési árak további csökkentésével már nem lehetett ellensúlyozni, s így már 1924 végével felvetődött a vállalat rentabilitásának vizsgálatakor a vasszerkezet-gyártás teljes megszüntetése. A gyár egyik hagyományos ágazataként ekkor már jelentős eszköztömeget kötött le, ráadásul régen elavult, kiskapacitású és alacsony termelékenységű felszereléssel végezték a vas és acél szerkezeti elemek gyártását, s ezek együttesen a termékek jelentős hányadát versenyképtelenné tette a kiélezett és kis felvevőképességü piacon. 1 7 Az 1925: 35. tc. vetett véget a rohamos inflációnak, s a pengőre történt pénzügyi átállást követően 1925. január 1-jei dátummal új nyitómérleget és vagyonleltárt vetettek fel a gyárral. Ez a korábbi, ismétlődő leltáraktól annnyiban különbözik, hogy a nagy és megnövekedett értékű telek és épületek újraértékelésénél már nem csak az eredeti beruházást, a hozzáadott értékeket és az avulást vették figyelembe, hanem az adott forgalmi és helyi értékviszonyokat is." A problémák, a kismértékű visszaesés ellenére a vállalat termelése 1925-ben már mintegy 20%-kal meghaladta az 1923. évit. Továbbra is az öntöde tartotta el lényegében a vállalkozást, annak ellenére, hogy termelésében jelentős mértékű változtatásokat hajtottak végre. Termelése 1924-ben 1854 tonnányi volt, ezen belül meglehetősen hullámzó havi teljesítményekkel. Átlagosan havi 120 tonna öntvényt állítottak elő, ebből a mennyiségből a műhelyek kb. 40-50 tonnát dolgoztak fel, a fennmaradó hányad nyers (kokillla) és béröntvény volt. Az ekkor kidolgozott - a gyári termelés szinte minden területét érintő - bővítési program az öntöde termelési kapacitását havi 350 tonnára szándékozott növelni azzal, hogy a felújítás után a termékéből a gép- és vasszerkezeti műhelyek már 115 tonnát dolgoznának fel megmunkált és szerelt öntvényként. A fejlesztési programot felújításnak tervezték, azaz az átépítések és bővítések alatt az egyes üzemrészek nem, vagy csak rövid leállásokra kényszerültek volna. A beruházás súlypontja az öntöde jelentős mértékű kibővítése volt, s a hozzátartozó gépformázó kapacitást az addigi havi. kb. 70 tonnáról - követve az öntvénygyártó-kapacitás növekedését - 200-ra kívánták növelni. Új kupolókemence építése nem állott a tervekben, azaz a termelés növekedésének nagy hányadát a kiszolgáló- és segédüzemi kapacitások nagymértékű 74
