Folia historica 20

I. Tanulmányok - Hermann Róbert: Szekfű Gyula és Csalókay Jenő a Görgei-kérdésről

vezetéséből. Kétségtelen, hogy valahányszor szükségét látta, meghallgatta az alája rendelt hadtestparancsnokok véleményét is, elfogadva belőlük azt, amit jónak látott. Magára a csatára, illetőleg annak tervére vonatkozó csak a főgondolatot szokta a parancsnok tollbamondani. Egyik többet, a másik kevesebbet. A részletek kidolgozása már a vezérkari főnök feladata. Ezért van az, hogy mindenért, ami történik, a parancsnok és vezérkari főnöke együttesen felelős. Azt hiszem, ma már senki se tudná a felső-dunai hadsereg meglevő hadműveleti naplójából

8 kihámozni, hogy az egyes csaták és ütközetek előkészítésében külön-külön mennyi része volt Görgeynek s mennyi Bayernek. Én nem mernék efféle feladatra vállalkozni, mert a döntés nagyobbrészt csak a rokonszenv és az ellenszenv alapján történhetnék, amely - Madách találó szavai szerint: „istenít, vagy gúnyjával megöl", s éppen ezért soha se szolgálhat a tárgyilagos hadtörténet kutatás alapjául."

9 A két neves történész tehát nem volt elragadtatva a megküldött emlékirat-részlettől; Szekfü jókora adag udvariasságba csomagoltan minősítette azt a Görgei-kérdés szempontjából irrelevánsnak; s némi finom irónia érződik a visszaküldéssel kapcsolatos megjegyzéséből: „sokkal helyesebb, ha Méltóságodhoz visszakerülnek, semhogy ittmaradjanak". Gyalókay megfogalmazása katonásabb és szakszerűbb; gyakorlatilag utólagos spekulációnak nyilvánította a Görgeivel szemben megfogalmazott vádak nagy részét. Ugyanakkor a katonai sikerek és kudarcok pszichológiai hatásával kapcsolatos megállapításai máig is érvényesek; s nemcsak 1848-49-es vagy első világháborús ügyekben. Jegyzetek 1 A kérdés összefoglalását lásd Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés és története. Budapest, 1936. és Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés 1945 után. História, 1993/3. 16-20. p. 2 Gyalókay Jenő életrajzi adatait lásd Felszeghy Ferenc-Reé László szerk.: A magyar tüzér. Budapest, 1938. III. rész. 5. p.; Magyar életrajzi lexikon I. köt. Budapest, 1981. 634. p. 3 Szekfü a Görgei-kérdésről: Dénes Iván Zoltán: A realitás illúziója. A historikus Szekfü Gyula pályafordulója. Budapest, 1976. 143. és 151. p.; Szekfü Gyula: Negyvennyolcas történetünk mai állása. Napkelet. 1924. 243-244., 248-251. p.; Magyar történet. 2. bővített teljes kiadás. Budapest, 1936. V. köt. 421., 425. és 632. p. 4 Gyalókay álláspontjára lásd Az erdélyi hadsereg az oroszok betörése idején (1849. jún. 19-20.) Történelmi Szemle. 1915. 91-92. p.; t/ó'.: Görgey mint hadvezér. Századok 49 (1916) 444. és 475^476. p.; Uo.: Bem. Magyar Katonai Szemle. 1922. 509. p.; Uö.: Az erdélyi hadjárat 1849. nyarán. Budapest é. n. 164-165. p.; Uö.: A debreceni ütközetről (1849. augusztus 2.) Hadtörténelmi Közlemények. 23 (1976) 48^9. p. 5 Máriássy János életrajzát lásd Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848^49. bővített és javított kiadás. Budapest, 1987. 232. p.; Emlékiratát lásd Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára, Fol. Hung. 3274.; Az emlékiratra lásd Ka cziány Géza: Görgei. 3. kiadás. Budapest, 1915. 136-144. p. és Uö:. A magyar mémoireirodalom 1848-tól 1914-ig. Budapest, 1917. 32. p. Az emlékiratot néhány évvel ezelőtt Sugár István sajtó alá rendezte, s a Zrínyi Kiadó megjelentetni készült azt. Eleddig csupán a Buda visszavételére vonatkozó részlete jelent meg. In: Katona Tamás szerk.: Budavár bevételének emlékezete 1849. Budapest, 1989. 133-148. p. 6 Kosáry Domokosnak az 1. jegyzetben hivatkozott 1936-os kötetéről van szó. 45