Folia historica 20

III. Műhely - elméleti, módszertani, gyakorlati kérdések - Garami Erika: Az 1860-6l-es londoni Kossuth pénzjegyeket nyomtató DAY & SON CO

Garami Erika Az 1860-61-es londoni Kossuth pénzjegyeket nyomtató Day & Son Co. Kossuth Lajos az emigrációban Kütahyia, New York és Philadelphia után tervét fel nem adva Londonban is próbálkozott a tervezett, második forradalom egyik legfontosabb eszközének, a papírpénznek előállításával. 1860-ban Torinóból visszatérve azonnal intézkedett az előkészületek megtételére és szerződést kötött Anglia egyik legtekintélyesebb nyomdászával, William Day-vel. A szerződés példánya tudomásunk szerint nem maradt fenn, így annak pontos dátuma és a szerződés feltételei sem ismeretesek, csak annyi bizonyos, hogy 1860 decemberének elején elkezdődött a nyomtatás.

1 A céget az idősebb William Day alapította 1823 körül. Louis Haghe Three news in Hereford (Hereford három arca) című kiadványával. Haghe (1806-1855) Belgiumból költözött Angliába, s lett Day társa Day & Haghe, Adelaide királynő litográfusai

2 néven. Adataink szerint Haghe-nek nem volt anyagi érdekeltsége a cégben, sohasem gyakorolta a tulajdonosi jogokat, sokkal inkább a cég vezető művészének kell őt tekinteni. 1852-ben elhagyta a céget, később akvarell festészetben ért el komoly sikereket. Néhány évtized elmúltával pedig a Royal Society of Water-Colour Artists elnökévé választották. Fivére, Charles kőnyomdászként továbbra is Day-nél dolgozott, a Day & Haghe a kromolitográfia1 egyik első hírnöke volt, legsikeresebb korai alkotása Owen Jones Alhambrája (1836), de a műfajt technikailag igazán magasra nem ők, hanem a 19. század egyik legkiemelkedőbb bankjegygyártó cége, a Thomas de la Rue & Co.

4 emelte, akik Kossuth londoni pénzjegyei sorsában is fontos szerepet játszottak volna, 'niszer. zz ő genovai címükre küldte volna Kossuth gőzhajón Liverpoolból a pénzjegyeket Cavour gróf utasítására.

5 Számos könyvillusztrációt készítettek, pédául Turner festményének nyomatát, technikai újításokat vezettek be, mint a kicsinyítési eljárás fotografikus módszerrel. A fényképezés a korszakunkban még gyermekcipőben járt, így a kőnyomatok iránt nagy volt a kereslet, a cég egyre sikeresebb lett. Az ifjabb William Day jogi pályára készült, tanulmányainak egy részét különböző európai országokban kívánta végezni. Azonban csak Párizsig jutott, mert 1845-ben apjának halálhíre érkezett. Haza kellett utaznia Londonba, ahol mint a három fivér legidősebbikének át kellett vennie a cég vezetését. Sikerrel - bizonyíték erre, hogy az 185l-es londoni világkiállítás egyik jótállója valamint díjnyertese lett. Ekkoriban lépett a cég nagylétszámú kőnyomdász szakembereinek sorába a glasgow-i William Simpson, aki Londonba érkezéséről így ír önéletrajzában: „Tudtam, hogy a Day & Sons London legelső kőnyomdász cége, elsősorban művészi munkájukat illetően, ezért náluk jelentkeztem először."

6 Simpsont a krími háború helyszínen készített, kézi színezéssel kiegészített rajzai tették híressé. A kromolitográfia pontos és bonyolult technikát igényel. A kontúrokat ekkor feketével rajzolták. Általában hét kő volt szükséges egy képhez, de előfordult, hogy akár tizennégy is. A 19. század művészetét bemutató nagyszabású munkához 1069 darab 25 tonna összsúlyú követ használtak fel, az 1200 darab példányhoz 1 300 000 nyomatot kellett készíteni.

7 A köveket tisztítani kellett, a papíríveket egyenként igazították utána. Kossuth jegyeihez 320 követ készítettek a három címlet, az 1, 2 és 5 forintosok nyomására, amelyeket acéllemezekről véstek a kövekre. Mindhárom címlet mérete 114 x 86 mm, egy ívben 16 db jegy fért el. A nyomdászok mindössze három lemezt és 71 követ hagytak meg a pénzjegyek rajzolataival 155