Folia historica 20

II. Közlemények - új szerzemények - Cs. Lengyel Beatrix: Kossuth legkorábbi itáliai fényképei

Kezében ugyanolyan összetekert papírlapot tart, csak jobbja helyett baljában. Összegezve ezeket a megfigyeléseket, az a véleményünk, hogy a négy felvétel azonos időpontban, azonos műteremben készült. A kétféle fényképész verzó miatt azonban a műterem meghatározásához további vizsgálatokra volt szükségünk. Az olasz szakirodalom áttekintése alapján a következőket tudtuk meg a két műteremről és a fényképészekről. Henri Le Lieure de l'Aubepin 1831-ben született Nantes-ban. A francia nemesi családból származó fényképész minden valószínűséggel 1859-ben, a francia katonai egységeket követve érkezett Torinóba, a Szárd-Piemonti Királyság fővárosába.

1

6 1859-ből egyetlen fotográfiája ismert, amely a Villadora kastélyt ábrázolja, hátoldalán „H. Le Lieure a Turin 1859" aláírással. Műtermét 1861. december 25-én nyitotta meg a régi közpark (Giardino Pubblico) Barnaba Pinazza által 1845-ben épített Rotondájában, amely azelőtt nyári kávézóként működött. A Fotografia Parigina számára az épületet átalakították, a tető nagy részét beüvegezték. Le Lieure hamarosan a torinói felső tízezer fotográfusává vált, kliensei közé tartozott a királyi család, az udvar, az olasz politikai élet elitje. Műtermében szívesen időztek arisztokraták, polgárok, színészek egyaránt.

1

7 Specialitásaként hirdette a gyerek portrékat és az olajfestékkel és akvarellel egyaránt színezett képeket. A kezdeti időszak fotóinak verzóin a műteremnek helyet adó rotonda rajza mellett a felirat francia nyelvű. A legrégebbieken a fotográfus neve „L. Lieure de L" változatban szerepel. (Mint a mi gyűjteményünkben lévő 891/1933. ltsz. kép verzóján!) A későbbiekben a genovai hercegi család fotográfusa lett. 1863-ban újra átalakíttatta a műtermet, mert jelentősen megnőtt kliensei száma. Az olasz fotótörténeti irodalom bizonytalan a tekintetben, hogy egyedüli tulajdonosa volt-e a műteremnek, az átalakítás után azonban bizonyosra veszik, hogy egyedül birtokolta a műtermet, ahol egészen 1869-ig működött. Mindvégig mint fotográfiáinak kiadója is tevékenykedett. E korszak ismert képei közé tartoztak a királyi családot ábrázoló fotói, az 1861 -es, első olasz parlament 450 tagját megörökítő fotomontázsa, valamint a hatvanas évek végén megjelentetett „Régi és a modern Torino" című kötete, amelyben húsz városképet közölt neves tudósok magyarázata kíséretében.

1

8 Műterme 1870-ben a via della Rocca 6-8ba költözött, ahol Vanettivel társult. Rövidesen azonban ő is - mint annyian mások - követte a királyi udvart Rómába. 1871 után tevékenysége súlypontja római műtermébe (műtermeibe) helyeződött át.

1

9 Ő maga ezt követően csak különleges alkalmakkor látogatott Torinóba, például akkor, amikor 1872-ben a nemzeti kiállításon első díjat nyert fotogliptiáival és fotokerámiáival. Bizonytalan, hogy mikortól, de 1874-ben már bizonyosan Alessandro Pasta vezette torinói műtermét, amely a via Andrea Doria 1. számba költözött 1876-ban. 1879-ben végleg felszámolta torinói műtermét, feltehetően Alessandro Pasta önállósulása miatt. Műterme, negatívjaival együtt a Scanagatti fivérek tulajdonába került, akik számos képét másolták. 1881-ben portréival a milánói iparműkiállításon bronzérmet nyert. 1908-ban hagyta végleg abba a fényképezést, római műtermét és negatívjait Ugo Bettini livornói fényképésznek adva el. 1914-ben római lakásán hunyt el, s a franciaországi családi kriptában helyezték örök nyugalomra.

2

0 Boglioni néven két fényképész, apa és fia tevékenykedett Torinóban. Az apa, Gioacchino Boglioni, aki 1799-ben Torinóban született, a város egyik legrégebbi fotográfusaként ismert. A Gazetta Piemontese 1844. szeptember 11-én tudósított műterme megnyitásáról a via Carlo Alberto 13 (!) szám alatt. Ugyanennek az újságnak a hirdetéseiből és tudósításaiból tudjuk, hogy a portré készítésére specializálódott Gioacchino műterme a fotografozás kedvelőinek találkozó helye volt a negyvenes években. Működését a torinói ipari vásáron 1850-ben bronzéremmel tüntették ki. A Guida Marzorati 1851-től jelzi működését. 1856-ban Filippo nevű fiával (aki 1834-ben született) alakított társaságot, amely egészen Gioacchino 1859-ben bekövetkezett haláláig működött. 1859 után Filippo más tőkéstársak bevonásával vezette a 1 16