Folia historica 19

I. Tanulmányok - Patay Pál: Hétszilvafás kisnemesek, mint vándorló harangöntők

kissebbik Harang készült belőle, a mellyet Gyorokon öntött meg edj oda való oláh betsületes Harangöntő mester és maga ide haza hozta... A midőn már meg-készült ... valami fátum által ide vetődtek Némelly Erdélyi Harangöntő Mesterek, a kiknek igen jó bizonyság Leveleik voltak Hadházról, Beregszászról s másunnat is az ő Öntéshez való jó tudományokról. Ezek itt is nálunk s több Ekklésiáknál is kínálkozván a maguk szolgálatjával ... felindította az Isten Ekklésiánk két Betsületes Lakosait, ... akik ara ajánlották magukat, hogy ... egy harmadik és a más kettőt Nagysággal meghaladó Harangot fognak ezen Majszterekkel itt szemünk előtt készíttetni ... hogy a Haranghoz való Matériáért magok elmennek Debreczenbe a Mesterekkel azt onnét meghozzák..." Sajnos a nevüket a feljegyzés nem örökítette meg, de egyikük feltehetőleg Lázár György lehetett, minthogy három évvel korábban ő öntött Beregszászon harangot.

3

1 A Szamos menti Rettegen, majd a Szilágyságban lévő Tasnádon „lakozó Majszterek" tehát járták széltében az Alföld északkeleti részét és annak környékét Beregtől Békésig és az Ermelléktől Tornáig. Nem is valószínű, hogy valami „fátum" vitte volna őket Gyulára, sokkal valószínűbb, hogy hallottak a tűzvész következményéről és ezért irányították arrafelé a szekerük rúdját. Megkéstek ugyan, de a jó rábeszélő készségüknek köszönhetően mégiscsak dolgukvégezetten távozhattak. Kovács Mihály úgy tudja, hogy a kisgejőci harangöntők a portékájukat szekérre rakva járták a vásárokat nemcsak Ungban és a szomszédos vármegyékben, hanem bebarangolták Galíciát, még annak északkeleti részét is.

3

2 Nem elképzelhetetlen, hogy ilyen módon jutott el László István két, Nagygejőcön öntött harangja Nyírpazonyba. Ha nem is a kisgejőci, de a rettegi mesterekkel kapcsolatban van adatunk arról, hogy vándorútjaik során kész harangokat adtak el. így a feketepataki reformátusok 1789-ben, a sonkádiak 1793-ban vettek Lázár Györgytől egy 96, illetve egy 113 fontos harangot, míg a nagygutiak 1802-ben „Erdély Országi Harang Öntőktől". A Szatmárban, Beregben lakó harangöntők - úgy tűnik - csak szűkebb körzetben tevékenykedtek. Bán Miklós harangjai Bereg délnyugati sarkában alig 10 km sugarú körben voltak találhatók Gut körül, ahol tanító volt, egyedül Nagygejőc fekszik kissé távolabb Ungnak Bereggel határos szélén. Mint tanító nem is igen kellhetett hosszabb időre vándorútra. Szathmári Antal munkássága csak Szabolcs-Szatmár-Beregre korlátozódott. A Csepelyiek harangjai is alapjában véve Szatmárnak Fehérgyarmat és Szatmárnémeti közötti, ugyancsak kis területéről ismeretesek. Talán ők nem voltak állandóan úton, mint az „erdélyiek"; az egyházak hívására szállhattak ki a helyszínre egy-egy harang megöntése végett. A vándorló mesterek nem magukban járták az országutakat. A gyulai feljegyzésen kívül erről tanúskodik, hogy Körtvélyesen 1796-ban Fogarasi János és Cserepi Ferenc, Vámosorosziban 1797-ben ifjú Lázár János és Szél János, Milotán 1798-ban Cserepi Tódor és Lázár Áron, Nagykaposon ugyanebben az évben „Tasnádról való Mester Emberek", Matolcson 1801-ben Cserepi Ferenc és Lázár Áron együtt öntött harangot. Kovács Mihály szerint a vándor harangöntők hamvazószerda körül hagyták el az otthonukat és csak mindszentek táján kerültek haza.

3

3 A rendelkezésünkre álló adatok azonban ennek ellentmondani látszanak. Az erdélyi mesterek szinte állandóan úton lehettek, függetlenül az évszaktól. így például Lázár György bagaméri harangja 1779. február 25-én készült el (a mesterek előszeretettel tüntették fel a harangon az öntés napján). Cserepi Ferenc és Lázár Áron Matolcson 1801. nagypéntek estéjén öntött, Cserepi György Margittán július 7-én, míg Cserepi Tódor Fényeslitkén 1783 októberében. De a többi vándor harangöntő sem riadt vissza a téli munkától. László Sándor harangja Kisráton 1825. december 3-án, Szegedi Györgyé Bihardiószegen 1746. december 17-én, Csepelyi Ferencé Szatmáron 1855. decem128