Folia historica 19

I. Tanulmányok - Patay Pál: Hétszilvafás kisnemesek, mint vándorló harangöntők

ber 18-án, Szathmári Antalé Révaranyoson december 27-én született meg, egy ismeretlen mester pedig Biharon 1786 februárjában két harangot öntött, az egyiket 10-én, a másikat 21én. Az öntés helyének megválasztásában sem voltak válogatósak. Lázár György Érsemjénben 1791-ben „nemes Ádám János udvarán", Cserepi Ferenc Nagykárolyban 1806-ban a templomkertben dolgozott, míg Ondon 1814-ben „a parochiális kert alatt" folyt a munka meg nem nevezett mester által. Nyíregyházán 1833-ban a templomtól meglehetősen távol, a Bujtoson, a téglavetőház közelében végezte az öntést Szathmári Antal.

3

4 Új harang öntéséhez a nyersanyagról általában a megrendelő egyházak gondoskodtak (legtöbbször az elpusztult harang, vagy összegyűjtött rézdarabok formájában, mint pl. Gyulán), de vannak adataink arra, hogy a vándor mesterek szekerükön magukkal hozott „matériá"-val egészítették ki azt (Lázár György, Bagamér, 1779, Szathmári Antal, Vásárosnamény, 1823), vagy egyedül abból öntöttek (Cserepi Tódor, Nagybereg, 1781.). Hogy ezek a vándor harangöntők mennyire értették a mesterségüket, milyen szabványaik voltak a harang alakjának, kívánt súlyának, vagy harangjának kialakításához, nehéz utólag megállapítanunk. Csepelyi Ferenc a debrecenieknek tett ajánlata szerint „megkívánt hangra" tudott önteni. Viszont Szathmári Antal nem lehetett túlságosan biztos a dolgában, ugyanis Nyíregyházán vállalta, hogy 24 mázsás harangot önt, mindamellett az csak 19 mázsa 67 font súlyúnak sikeredett. Munkáját ugyanakkor igen rövid idő, mindössze 26 nap alatt (1833. szeptember 1-26.) végezte el.

3

5 Kirila János sem sokat tétlenkedett Tiszaadonyban; a nagyvarsányi harangja megöntését követően 27 nappal már az itteni is készen volt.

3

6 A kisgejőci László Sándor, úgyszintén a mándi Csepelyi Ferenc sorszámmal is ellátta a harangjait. Ebből következtetni tudunk a termelésük intenzitására. Előbbi keze alól 1835-ben a 136. számú, 1845-ben a 283. számú harang került ki, ami kb. 13-15 darabos évi átlagot jelent. A szabadságharc után a forgalma megnőtt, négy év alatt 100-nál is több látott napvilágot (1850-ből egy 339. számú harangjáról tudunk, 1853-ból egy 443. számúról); az átlag tehát legalább évi 26 darab. Csepelyi a debrecenieknek tett ajánlatában azt írta, hogy 12 év alatt 181-et öntött, ami évente 15 harangnak felel meg.

3

7 Több feljegyzésből a vándorló kisnemes harangöntők árkalkulációjába is betekintést nyerhetünk. így Lázár György 1779-ben az új harang árát fontonként 1 vonás forinttal, 1789-ben és 1793-ban 1 „rhénusi", 1794-ben 1 váltó forinttal számolta. 1781-ben Cserepi Tódor 15 és fél garast (0,77 forintot) kért érte. A Körtvélyesiek 1796-ban Fogarasi Jánosnak és Cserepi Ferencnek 0,71 forintot fizettek. A gyoroki „betsületes oláh mester"-nek pedig a gyulaiak 1801-ben 1 „rhénusit".

3

8 Végül Szathmári Antal 1823-ban 2 „rhénusi" forintért „váltócédulában". Ugyanő 1829-ben 2 váltóforintért adta a harang fontját. Ha ezt összehasonlítjuk a városi mesterek díjszabásával, úgy nem nevezhetjük a mieinket olcsó mestereknek. Álljon itt összehasonlításul néhány adat: Jüstel József egri mester 1778ban 0,95,

3

9 1783-ban Brunner János budai harangöntő 0,65 forintot kért egy új harang fontjáért.

4

0 1789-ben Kholl János és Littmann Antal (Pest) 0,75,

4

1 Brunner József (Buda) 0,70 4

2 Mendel Gáspár (Győr) 0,65 4

3 1793-ban Kochel János György (Sopron)

4

4 valamint a Lecherer család egy tagja (Eperjes) 0,75,

4

5 1796-ban Pfistermeister Ferenc (Kőszeg),

46 Kholl János (Pest) 0,85 forintért adta azt.

4

7 Haeller András (Szombathely) 1822-ben 1,70,

48 Eberhard Henrik (Pest) pedig 1829-ben 1,80 forintot számolt 4

9 De a magas árak mellett a vándor mesterek és igavonó állataik élelmezéséről is az egyházaknak kellett gondoskodniok, miként azt 1797-ben Körtvélyesen feljegyezték: „mind magok, mind marháik kosztoltattak", így alapjában véve a harangöntés még többe került. Amennyiben azonban csak magát az öntést kellett megfizetni, vagyis a „matériát" (az ércet) az egyház adta (legtöbbször a meghasadt, hasznavehetetlen régi harang, vagy - mint 129