Folia historica 19
I. Tanulmányok - Bánknti Imre: Néhány gondolat a trencséni csata (1708. augusztus 3.) előzményeiről és következményeiről
Lényegében tehát a kuruc vezetés lebecsülte a császári sereget, elhanyagolta a felderítést, s elkövette azt a hibát is, hogy a Vág folyó szoros völgyét nem zárta el, ott csak gyenge hátvédet hagyott, s így Heister augusztus 3-dikán reggel meglepte a kuruc tábort. A többit ismerjük, főleg Markó Árpád klasszikus tanulmányaiból. 52 Két jelenséget azonban feltétlenül meg kell említenünk. Az egyik a katasztrófa igen gyors lefolyása: egy délelőtt elég volt ahhoz, hogy a háromszoros létszámfölényben lévő kuruc sereg megsemmisüljön. Ebből következtethetünk a vezetés és a csapatok pszichológiai, morális állapotára. A másik: sem a kuruc tábornoki karból, sem a brigadérosok és ezereskapitányok közül senki nem esett el, nem került fogságba, sőt meg sem sebesült. A felső vezetés tagjai közül tulajdonléppen Rákóczi sérülése volt a legsúlyosabb. Amikor 3000 közkatona marad a csatatéren, ez eléggé érthetetlen, csak a kuruc hadsereg akkori lélektani állapotával, és a vezetés teljes csődjével magyarázható jelenség. A magasabb rangú tisztek nyilván még a teljes pánik és összeomlás előtt, vagy annak kitörésekor elhagyták egységeiket.-^ A vereség tulajdonképpeni katonai okainak magyarázatául Markó Árpád joggal idézi Zrínyi Miklós megállapítását a Török áfium-ból: „mert a hadi ütközetben a kevesebb, de gyakorlott nép készebb a győzelemre, a tudatlan és gyakorlás nélkül való sokaság pedig mindenkor inkább kitétetett a veszedelemre." 5 4 Ha az 1708. évi hadjárattal szorosan összefüggő minden tényezőt számításba veszünk az ország gazdasági, pénzügyi csődje, a romló belső politikai hangulat, a hadsereg képzettségi szintje és fegyelmi, morális állapota, a felső vezetés kritikán aluli tevékenysége, a hiányos diplomáciai előkészítés stb. - akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a vereség okát ezekben kell keresnünk, nem a véletlenben, sorsban, balszerencsében, vagy Rákóczi alvezéreinek értetlenségében. A végső konklúzió tulajdonképpen az lehet, hogy ez a hadsereg alkalmatlan volt az ország határaitól távoleső, nehéz terepen és ismeretlen környezetben megvívandó hadjáratra. Mindent összevetve és átgondolva, az az érzésem, hogy lelke mélyén talán maga Rákóczi sem hitt és bízott a sziléziai akció sikerében. Ezért nem készített tervet a Kárpátokon való átkelésre, hadserege pontos összeállítására, a tervbe vett akció útvonalának részletes felderítésére és kijelölésére, a Sziléziában való elhelyezkedésre, a csapatok ellátására, annak pénzügyi fedezetére stb. Hadseregét talán ő maga sem tartotta alkalmasnak egy ilyen komoly akcióra, hiszen előző ütközeteiben éppen elég tapasztalatot szerzett alvezéreinek képzetlenségéről, alkalmatlanságáról, fegyelmezetlenségéről. Vagy úgy gondolta, hogy mindezzel ráér akkor foglalkozni, ha az őszig terjedő időt sikerül a császári ármádiával való összecsapás nélkül kihúznia? Sziléziában pedig ott lesznek a brandenburgi ezredek s ezzel minden megoldódik? III. A trencscni vereség következményei 1. Országos pánikhangulat, átállások, a bányavárosok elvesztése Mindazok a társadalmi, gazdasági, katonai és politikai problémák, amelyek már előzőleg is megvoltak, a katasztrofális vereség és az országos lélekvesztés következtében felnagyítva, megsokszorozódva jelentkeztek. Az első napokban a pánikszerűen hazafelé menekülő katonák árasztják el a környék falvait, 5 5 majd az ország további részeit. Megkezdődött az átállások sorozata (Pyber László szenátor, Spáczay Gábor gazdasági tanácsos, Ocskay László brigadéros stb.). Több megye is labanccá lett. 72
