Folia historica 19

I. Tanulmányok - Bánknti Imre: Néhány gondolat a trencséni csata (1708. augusztus 3.) előzményeiről és következményeiről

3. A stráznicei kudarc Visszatérve a kuruc vezérkar vitáira, a haditanács végül Ocskay javaslatát fogadta el, s így került sor 1708. július 25-29. között a Viard elleni akcióra. Nem feladatunk ennek lefolyását részletesen tárgyalni,

4

6 bár sikerétől maga Rákóczi is sokat várt, főleg a katonaság fegyelme és hangulata szempontjából. Persze, ez amolyan felemás megoldás volt, hogy mind a tábornoki karnak, mind a fejedelemnek az álláspontja érvényesüljön. Az akció céljára a lovasságból mintegy 7000 főnyi dandárt válogattak össze a legjobban felfegyverzettekből,

4

7 s ezt Pekry Lőrinc tábornagy parancsnok, valamint Ocskay László és Babócsay Ferenc brigadérosok vezetésével megindították Szakolca-Stráznica irányába. A parancsnok kiválasztása azonban súlyos hibának bizonyult, s ennek oka Rákóczi erélytelensége volt. Ugyanis Pekry Lőrinc amilyen ügyes, de nagyravágyó politikus, épp olyan tehetségtelen katona is volt, a fejedelem azonban Bercsényi kérésére mégis mellette döntött. A Pekrynek adott hadműveleti utasítás legszigorúbb pontja volt: ha netalán Viard visszavonul és átmegy a Morva folyón, „Kegyelmed semmi úttal által ne menjen; mert, az mint esmérem dolgainkat, egyéb belőle nem következik, hanem az hadnak prédával való visszaosztása és kimondhatatlan csint tétele. Mivel peniglen szándékom az, hogy arra való nyomulásommal az föld népit édesítsem, kevés és gyenge quártélyhoz lehetne bizodalmam, ha rendetlenül hebehurgyáskodva kezdenénk az dologhoz."

4

8 Rákóczi aggodalma nem volt alaptalan, a hadak fegyelmével már az induláskor baj volt. Pekry 1708. július 25-dikén egy Oszuszka

4

9 nevű faluból, ahol tábort ütött (Szakolca előtt, még hazai területen), nemcsak a katonai híreket közli Bercsényivel, hanem panaszkodik a katonaság kihágásairól is: Juhokat ölnek, nyúznak, kamorákat vernek fel az falukon, és egyéb excessusokat követnek el. Holnap meg is kell bennek halni, mert különben nem coerceálhatjuk."

5

0 Amikor pedig 28-dikán este Viard Stráznicénél megtámadta a hibás mozdulatot végző Pekryt, a lovasság egész Szakolcáig hátrált vissza. A tábornagy innen jelentette 28-dikán Rákóczinak: „Az mezei hadbúi az elmúlt éjjel több ment el másfélezernél; igazán csak „Rajta Miska!!" az mezei had. Mikor seregekben kirendeltem - az szőlőhegyekre ment ki csoportonként."

5

1 A főpróba tehát nem sikerült, „a had lehangoltatott", emellett a következő néhány napban a hadsereg vezetése, élén Rákóczival, csak kapkodott, naponta más-más akciót határozott el. Rákóczi először maga is Viard ellen akart támadni, majd Lipótvár alá szándékozott vonulni, hogy az élelméből kifogyott őrséget megadásra kényszerítse. Közben Ottlyk György hírt kapott arról, hogy Trencsén várának őrsége is hasonló helyzetben van, mire újabb vita következett: mostmár a Trencsén elleni akciót határozták el, Rákóczi rögtön előre küldte La Mothe ezredest, hogy akadályozza meg Viard tábornokot az őrség megsegítésében. Az immár 15 000 főre gyarapodott kuruc sereg pedig két oszlopban: gyalogság és lovasság, megindult a Vág mentén Trencsén felé. Amikor augusztus 2-dikán a vár alá értek, kiderült, hogy Viard gyorsabb volt: megsegítette az őrséget. így mostmár ennek a várnak az ostromáról is le kellett mondani. Ugyanazon a napon a Pálffyval egyesült Heister Vágújhelyre érkezett lovasságával, egy jó napi menetre a kuruc sereg nyomában. „Nem volt magától értetődő arra gondolni, hogy e tábornok 2000 lovassal és néhány Pálffy alá rendelt rác századdal meg akarjon támadni minket. De mégis megtette..." - mondja Rákóczi Emlékirataiban. Ennek oka szerinte az volt, hogy Heister rosszul volt értesülve a kuruc seregről: úgy tudta, hogy Rákóczi és Bercsényi összevesztek, külön váltak, s Trencsénnél csak a lovasság táborozik. 71