Folia historica 19
I. Tanulmányok - Gát Eszter-Király Péter: Magyar-olasz zenei kapcsolatok Monteverdi korából (1567-1643)
az ajánlólevelet. Nyilván ezért is bocsátkozott 1628-ban tárgyalásba a Rómában járt Bethlen Péterrel. Az azonban mindeddig nem bizonyított, hogy valóban VIII. Orbán lantosa lett volna, miként azt Kraus állította. 8 7 Baglioni nem tartozik a korának napjainkban is ismert lantosai közé, életútja és munkássága javarészt feltáratlan. Lantdarabjairól pillanatnyilag csak egy perugiai lantkönyvből tudunk. 8 8 Ezekből kiderül, képzett lantos volt. Kétségtelen tehát, hogy Kraus igazat írt: Bethlen a kora színvonalán álló, az akkori legmodernebb olasz stílushoz kapcsolódó lantost akart udvarába hozni. 1629 novemberében, amikor Bethlen és felesége, Brandenburgi Katalin nagy kísérettel Kolozsvárra érkezett, a városi sáfár feljegyezte, hogy más zenészek mellett „Az Urunk eo Felsege Negi Olosfz] Musikasinak" ellátásáról is gondoskodott. 8 9 A fejedelem 1629. november 15-én bekövetkezett halála után csaknem egy évig özvegye, Brandenburgi Katalin uralkodott. О azonban hamarosan elbocsátani kényszerült a zenészek egy részét. Az 1630. január 16-i kolozsvári számadás erről tudósít: „Érkezének Azzonjunk eo Felsege Musikasi haton Dendingo Olasz, Simon, es András Feyer Várról, mennek nemet Országban". 9 0 Habár megállapítható, hogy az egyik távozó, „Dendingo", a spanyol - és nem pedig olasz - Don Diego de Estrada volt, a továbbiakban a számadás szövege sajnos nem egyértelmű, hiszen nem világos, hogy az említett Simon és András is zenész volt-e. A július 18-i számadásban újból olasz zenészek utazásáról olvashatunk: „Érkezének Olasz Musikások, Olasz Demién (Hatod magával) Feyeruárról, mennek vizza Velencében, Azzonyunk el bochatta eokett hazájukban". 9 1 Az új fejedelem I. Rákóczi György (1630-1648) uralkodása alatt az udvari zeneélet színvonala drasztikusan csökkent. Noha az elterjedt nézetekkel szemben, az ő korából is ismertek udvari zenészek, köztük külföldiek is, olaszoknak azonban nem találjuk nyomát. 9 2 Magyar muzsikus Itáliában A források ismeretében megállapíthatjuk, a muzsikusok migrációja erősen egyoldalú volt. Miközben itáliai zenészek nagy számban dokumentálhatók nálunk, alig ismert azonban olyan adat, amely szerint magyarországi zenész ment volna Itáliába. A ma felmutatható egyetlen kivételt a 16. századi erdélyi származású lantos, Valentin Bakfark (kb. 1527/1530-1576) jelenti. Bakfark, aki 1570-ben jó húsz éves külföldi tartózkodás után ismét az erdélyi udvarban talált alkalmazást, 1571-ben, amikor a fejedelem, János Zsigmond meghalt, elhagyta Erdélyt, s Olaszországba ment azzal az indokkal, hogy elhozza családját. Onnan azonban már nem tért vissza. Padovában maradt, ahol valószínűleg az egyetemi diákok lanttanításával kereste a kenyerét, mígnem ott 1576. augusztus 22-én a családjával együtt a nagy pestis áldozata lett. 9 3 Mindez már régóta ismert. Ujabb eredmény viszont, hogy sikerült Padovában megtalálni Bakfark hagyatéki inventáriumát. Ez a dokumentum betekintést nyújt abba, hogy milyen zenemüvekkel rendelkezett a híres lantos. Az 1577. január 10-11-én készült jegyzék három pontosan meg nem határozott tartalmú, fólió formátumú (vagyis nagyméretű) Intabulaturát - bizonyosan lanttabulatúrát - említ, amelyek közül kettő írott volt, míg a harmadik jellegére nincs utalás, valamint Bakfark 1565-ben kiadott Krakkói lantkönyvéi, továbbá többszólamú kottákat: Josquin des Prez: Moduli ex sacris Uteris (Paris, 1555); Peter Joanelli: Novi Thesauri Musici (Venezia, 1568), Palestrina: Motetta festorum totius anni (Venezia, 1571); Palestrina: Ioannis Petraloysii Praenestini Motettorum ... liber secundus (Venezia, 1573); Palestrina: II Primo Libro de Madrigali (Venezia, 1574). Mindezek mellett volt a hagyatékban egy clavichord (Manaccordo) is. Ugyanakkor lantról nem szól a jegyzék. 9 4 50
