Folia historica 19

IV. Szemle - kiállítás, könyvismertetés - Gerelyes Ibolya: J. M. Rogers: Empire of the Sultans. Ottoman Art from Collection of Nasser D. Khalili. Musee Rath, Geneva, 7 July-September 1995. (ism.)

Gerelyes Ibolya J. M. Rogers, Empire of the Sultans. Ottoman Art from the Collection of Nasser D. Khalili. Musee Rath, Geneva, 7 July-24 September 1995. Musee d'Art et d'Histoire, Geneva. The Nour Foundation in association with Azimuth Editions A Max van Berchem Alapítvány támogatásával megszervezett 10. Nemzetközi Török Művészeti Kongresszus (Genf 1995. szeptember 17-23.) tiszteletére nagyszabású oszmán művészeti kiállítást rendezett a Musée d'Art et d'Histoire Geneva. A Nasser D. Khalili 20 000 darabot számláló magángyűjteményéből nagy szakértelemmel kiválasztott mintegy 200, 15-19. századi oszmán tárgy híven tükrözte a gyűjtő szemléletét, miszerint a textiliát és kerámiát előtérbe helyező európai divatáramlatokkal szemben az oszmán művészetek csúcspontját, s egyben azt az ágát, amelyet maguk a készítők is a legtöbbre becsültek, a könyvek és a kalligrafikus alkotások jelentették. A kiállítást Julien Raby és J. Michael Rogers rendezte, a kísérő katalógust - a tárgyleírásokat és a tanulmányokat egyaránt (Francis Maddison, Emilie Savage-Smith és Michael Franses kiegészítéseivel) - J. M. Rogers írta. Ez utóbbi, megjelenésével és tartalmával egyaránt lenyűgöző munka, lényegesen több annál, mint amit egy átlagos kiállítási katalógustól elvárnánk. A két bevezető tanulmány közül (The Ottomans - a political outline és The collecting of Turkish art) a második az, amely különösen figyelemre méltó. A tény, hogy a kiállítás anyagát magángyűjteményből válogatták, alkalmat adott a szerzőnek arra, hogy áttekintse az oszmán műtárgyak, illetve az ún. „ottomanikák" gyűjtésének történetét, pontosabban e folyamat kezdetének körülményeit. A gyűjtés fogalmát meglehetősen tágan értelmezve, a kezdeteket J. M. Rogers a 15. századra helyezi, mondván, hogy az európai gyűjtemények magvát a követjárások során kapott ajándékok alkották. Ha kezdetnek ezt el is fogadjuk, akkor is kissé különösnek tűnik az a megközelítés, amely szerint az egyes erdélyi fejedelmek kincstárában fellelhető - időnként valóban feltűnően nagyszámú-oszmán eredetű tárgy - a műgyűjtés kezdetét jelzi. Abban azonban valóban igazat kell adnunk a szerzőnek, hogy már a 16. századtól különbséget kell tennünk a valóban értékes tárgyak felhalmozása (műgyűjtés) és az érdekességek, furcsaságok, ritkaságok felvásárlása (ottomanika-gyüjtés) között. Nem jelenti ez természetesen azt, hogy ún. ottomanikák ne kerültek volna a későbbiek során múzeumi gyűjteményekbe. Az európai gyűjtemények oszmán tárgyainak legnagyobb része természetesen a 17. század végi-18. század eleji török háborúk zsákmánya. A katalógus n?m a szokásos iparművészeti felosztásban, hanem elsősorban tartalmi összefüggésekre koncentrálva, négy fő témakör köré csoportosítja a tárgyakat: I. Isten szolgálatában Kalligráfia az építészetben A mecsetek berendezése Koránok Alapítványi iratok (Vakifnamék) és munkák Ulemák és dervisek „Szent" geográfia 243