Folia historica 19

IV. Szemle - kiállítás, könyvismertetés - Kovács S. Tibor: Nagy Szulejmán szultán és kora (kiállítás ism.)

шоп. А XVI. századi oszmán művészet Magyarországon című alfejezet jól érzékelteti, hogy hazánk részleges megszállása miatt a török hatás másként alakult, mint a Balkánon. Nevezetesen a török fegyverek és szőnyegek használata csak a főnemességet és a gazdag polgárságot érintette Erdélyben és a királyi Magyarországon. A hódoltság közvetítette, részben másolta a török műtárgyakat, de nem használta őket. Az ötvösség és a díszfegyverek címszó alatti állítások fontos és értékes gondolatokat tartalmaznak, de - magunk részéről fegyvertörténeti szempontból kiegészítésre szorulnak. A török fegyverek utánzásának első darbja egy díszszablya, amely a XV-XVI. század fordulóján készült, formája török, motívumkincse magyar. (Lugosi József-Temesváry Ferenc: Kardok. Budapest 1988. 40. kép) Kállay János tőrének mind formája, mind motívumkincse török, tehát ennél az 1543ban készült műtárgynál a forma mellett a magyar mester a török ún. Kütahyai Ábrahám díszítőstílust is utánozta. (Kat. No. 78.) Ugyancsak a fenti motívumokkal ékesítették Tiroli II. Ferdinánd (1564-1595) főherceg szablyáját is (Lugosi J.-Temesváry F.: im. 38. kép). A török hatás elsőként a Kütahyai Ábrahám díszítőstílus formájában jutott el a magyar mesterekhez а XVI. század első felében, a század közepétől egy új motívumkincs jelentkezett, amely későreneszánsz elemek és a török rumi (arabeszkes) motívum kombinációja, amely konkrét példákon igazolhatóan а XVII. század közepéig, második harmadáig jelen volt a magyarországi díszfegyverek ékesítésénél. A szerző szerint a török fegyverek csak а XVII. század első negyedében tűnnek fel magyar használatban. Néhány mondattal később Gerelyes Ibolya hivatkozik Thúry György (f 1571) kanizsai kapitány pallosára, amely a török birodalom területén készült, de azért megtévesztő, mert markolatát valószínűleg maga Thúry György átszereltette magyar módra. Ezért nem értjük a szerző azon állítását, hogy a török fegyverek használata csak а XVII. században kezdődne, hiszen ő is hoz egy olyan példát, ami ezt az állítást határozottan cáfolja. A török viseletek, hímzések és szőnyegek magyarországi használatának ismertetése után fontos infomációkat kapunk a régészeti ásatások során talált török kerámiáról. A bevezető tanulmány után találhatjuk a bibliográfiát, amelyben számos apró, de igen zavaró hibát fedezhetünk fel. A magyar tanulmányokat nem mindenütt fordították le angolra, ez a kisebbik baj, a nagyobb az, hogy a különböző múzeumi évkönyvekben megjelent publikációknak az oldalszámait nem közli a szerző, sem azt, hogy a tanulmány melyik periodikában jelent meg. Csupán a kiadás helye és éve szerepel, amely különösen külföldi olvasó esetén teszi lehetetlenné az alappublikáció megtalálását. A rövidítések feloldása után egy kislexikont találunk, majd az oszmán birodalom térképét, ezek utána tárgyleírások következnek. Összefoglalva: magát a kiállítást és a hozzá kapcsolódó vezetőt fontos mérföldkőnek tekintjük, mind a turkológia, mind a magyar-török kapcsolatok szempontjából. A hazánkban eddig igen kevesek által művelt török tárgyi kultúra kutatásának fellendülését várjuk tőle. A fenti néhány apró hibától eltekintve a katalógus komoly és összehangolt tudományos munkát takar, amelynek az esztétikai megjelenése is elsőrangú, tehát a Magyar Nemzeti Múzeum későbbi kiadványainak etalonjául kell hogy szolgáljon. Kovács S. Tibor 242