Folia historica 19

II. Közlemények - új szerzemények - Kovács S. Tibor: Török díszbuzogány a Károlyi-gyűjteményből (A 17. század második felének méltóságjelvénye az oszmán-török birodalomban)

17 A Moszkvai Kreml Allami Fegyvertára, Nyolcgerezdes aranyozott ezüst török buzogány, ltsz.: 5237. 18 Lenz, Eduard. Collection D' Armes De L' Ermitage Impérial. S. Pétersburg 1908. Т. X II./689. 19 The Orient in Polish Art. National Museum Cracow, 1992. Catalogue of the Exhibition. Cat. No. II./109. 20 Dr. Turgay Teczan-nak a Topkapu Sarayi Múzeum igazgatóhelyettesének szíves szóbeli közlése. 21 MNMFegyvertár ltsz.: 55.3440. (Arm. Jank. 50.) hossza: 600 mm, a leltári napló szerint ez a buzogány Vörös Balázs cseszneki kapitányé volt. 22 Az Iparművészeti Múzeum Esterházy anyagának tőre 1656-os évszámmal, valamint a karlsruhei múzeum egyik tőre IV. Mehmed szultán tugrájával hasonló módon van ékesítve. Die Karlsruher i. m. (1991) 202-205. p. 148., 152. műtárgy. 23 Cimeliotheca Musei Nationalis Hungarici. Budae 1825. 90.p. 12., „Familia Fejérváry in Comit. Albensi on. 1813. eadem ad Museum reposuit." MNM Fegyvertár ltsz.: 54.1946. hossza: 650 mm 24 MNM Fegyvertár ltsz.: 54.1945. hossza: 645 mm. A leltárkönyvi bejegyzés szerint a buzogány: „A székesfehérvári képtár áttétele a gróf Zichy Jenő Múzeum anyagából". 25 Pontosan nem tudni, hogy az idegen gerezdek miként kerülhettek erre a buzogányra, valószínűleg a hiányokat pótolhatták hasonló, korabeli darabokkal. 26 MNM Fegyvertár ltsz.: 54.1947. hossza: 675 mm. 27 Erre a fenti buzogányon kívül a legszemléletesebb példa egy karabella-szablya, amely lengyelországi örmény munka és a 17. század végén készülhetett. Lugosi József-Temesváry Ferenc: Kardok. Budapest 1988. 105. kép 28 Ossbahr, C. A.: Kunliga Lifrustkammaren. Stockholm 1897. 11. p. Pl. XXII.; Zygulski, Zdzislaw: Geneza i typologia bulaw hetmanskich. In.: Muzalmitcwo Wojskowe. II. Warsawa; 1964. 263-279. p.; Fehér Géza: Török miniatúrák. (A magyarországi hódoltság korából.) Budapest 1978.; Zygulski, Zdzislaw. Stara Bron w Polskich Zbiorach. Warsawa, 1984. 106-107. p.; 114. p.; 126. p. 29 Vö.: Kalmár János\ A buzogány. NyME 4-5 (1961-62) 40. p.; Kovács S Tibor: Török hatás a magyar fegyvereken a 15-17. században. Folia Archaeologica 44 (1995) 213-242. p. A magyar díszbuzogányok gerezdjei nagyobb méretűek, mint a török darabok és általában csillag vagy csepp alakú áttörésekkel díszítettek. 30 Resch, Adolf: Siebenbürgische Münzen und Medaillen von 1538 bis zum gegenwart. Hermannstadt 1901. Taf. 17.1.; В. Szabó János: Az erdélyi fejedelmi jelvények. Keletkutatás (1994. tavasz) 62. p. 31 Hídvégi id. Nemes János naplója az 1651-1686. évekből. Történelmi Tár 4 (1903) 91. p. „Az török követ elérkezvén, ifjú urunk kiment a sátorból és a követ leszállván a szekérről, oda jöve, a császártól küldött kardot derekára köté ifjú urunknak, a botot kezébe adá, a süveget fejében tevé és a zászlót is megmutatá, praesentálá"; R. Várkonyi Agnes: Erdélyi változások. Budapest 1984. 167-168. p. 32 Ez erdélyi fejedelmi buzogányok közül összesen három maradt fenn II. Apafi Mihályén kívül: Báthory Istváné, II. Rákóczi Györgyé és Báthori Zsigmondé. Az első kettő magyar munka, II. Rákóczi Györgyé bizonyosan Debrecenben készült. Báthori Zsigmond buzogánya tipikus török darab, amely a 16. század végéről származik, tehát elméletileg kaphatta kinevezésekor a fejedelem. A már említett két magyar készítésű buzogány valószínűleg Báthori István és II. Rákóczi György fegyverei közül való, de véleményünk szerint egyiket sem kaphatták beiktatásukkor, mert a porta csak török buzogányt küldött 194