Folia historica 19

II. Közlemények - új szerzemények - Kovács S. Tibor: Török díszbuzogány a Károlyi-gyűjteményből (A 17. század második felének méltóságjelvénye az oszmán-török birodalomban)

5 A tugra meghatározásáért ezúton szeretném kifejezni köszönetemet Dr. Candan Nemliog­lunak; Umur Suha, : Osmanli Padisah tugralari. Istanbul 1980. 241-245. p. 6 Türkoglu Sabahhatin: Metalwork and Jewellery. In.: Traditional Turkish Art. Ed.: Özei, Mehmet. Istanbul, 1992. 19-23. p. 7 Levey, Michael : The World of Ottoman Art. London 1975. 112-114. p.; Tulips, Ara­besques and Turbans. Ed. Petsopoulos Yanni ,: London 1982. 32-33. p.; Türkoglu, S. i. m. 23. p. 8 IV. Murád szultán 1638-ban utasítást adott Isztambul átfogó összeírására. Az igen fontos történeti forrás „Konstantinápoly összeírása" címen el is készült, amelyben a következő sorokat olvashatjuk: „A bélyegzőmesterek. A bélyegzőhivatal egy nagy épület az ötvösök műhelyéhez közel, kertje és fürdője is van, hetven alkalmazott dolgozik ott. Ők ütik rá a tugrát minden Konstantinápolyban készült ezüstmunkára, amely azonban különbözik a pénzekre ütött tugrától annyiban, hogy ezeken az „örökké győzedelmes" szavak is szere­pelnek. A bélyegzőhivatal vezetője egyúttal minden ötvös felügyelője is, mert az ezüst hitelesítése után ő pecsételi le a munkáikat. A pecsét adója hat akcse, ebből három a kincstárba kerül, hármat pedig a bélyegzőhivatal vezetője és a torony három szufija oszt el egymás között; ha a három szufí az előírtnál gyengébb minőségű ezüstötvözetbe merészelné beütni a bélyeget, fejüket veszik, s helyükre tisztességes embereket jelölnek ki. Ha a vizsgálat céljából fölhevített ezüst szennyezettnek mutatkozik, a bélyegzőhivatal vezetője lefoglalja azt a szultánnak, vagy kalapáccsal apró darabokra töri, s visszaadja tu­lajdonosának; ugyanezt teszi az üregesnek talált vagy hamis ötvözettel töltött ezüstgom­bokkal is. Mindez I. Szelim szultán kánunjának megfelelően történik, aki maga is ötvös, bélyegzőkészítő és pecsétvésnök is. Ő alapította a bélyegzőhivatal számára fönntartott épületet." Bemard Lewis: Isztambul és az oszmán civilizáció. Budapest 1981. 128-129. p.; 140-141. p. 9 Szendrei János: Magyar hadtörténeti emlékek a külföldi múzeumokban. Hadtörténeti Közlemények 6 (1893) 380. p. Magyar hadtörténelmi emlékek. (Az ezredéves országos kiállításon) Budapest 1896. 772-773. p. 6523. tárgy. 10 Szendrei J.: i. m. (1896) 769-770. p. (A tugra valószínűleg IV. Mehmed szultánra utal és nem a buzogány készítőjére.) 11 Jakab Elek\ II. Apafi Mihályné, Bethlen Kata hagyatéka II. Századok 17 (1883) 790. p. 12 Sacken von Freiherrn: Rüstungen und Waffen der K.K. Ambraser - Sammlung. II. Wien, 1862. 42-43. p. 13 Thaly Kálmán: Késmárki Thököly Imre naplói, leveleskönyvei és egyéb emlékezetes írásai. MHH Scriptores XXIV. köt. 1873. 166. p.: „Egy aranyos gerézdes tollas bot."; Jakab Elek: Az erdélyi fejedelemség utolsó évei. Történelmi Tár 20 (1875) 178. p. No. 9. Gróf Teleki Mihályné Görgény várában talált javainak összeírása 1704. január 23-án: „Két török aranyozott ezüst buzogány, egyik nyele ébenfa, a másik pedig bársonnyal borított." 14 Szendrei J.: i. m. (1896) 482. p., 3034. tétel, 706. p., 3621. tétel 15 Die Türkenbeute. Badisches Landesmuseum Karlsruhe. 1970. 43. tárgy; Bruno Thomas; Gesammelte Schriften zur Historischen Waffenkunde. I. Graz­Austria 1977. 190. p. Abb. 13.; Die Karlsruher Türkenbeute. Hirmer Verlag. München 1991. 210-211. p. 155. tárgy. Ez a buzogány nyolcgerezdes, aranyozott ezüsttel borított. A díszítőelemek a buzogány fején rumi motívumok, a nyélen pedig vertikálisan elhelyezett saz-levelek. 16 Diplomaten und Wesire. Krieg und Frieden im Spiegel Türkischen Kunsthandwerks. Szerk.: Schienerl W„ Peter. München 1988. 186. p. Taf. 16.a.; Odsiecz Wiedenska, 1683. Krakow 1990. Szerk. Franasek Anton; Kuczman Kazimierz,\ Tom. II. 198. p. 193

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom