Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Őze Sándor: Nádasdy Tamás és az örményesi pálos kolostor

A vita különben az erdő vágása miatt robbant ki, amely a kolostor tulajdona és jöve­delmi forrása volt, ugyanakkor a végvárak erődítéséhez is tartozott anyagot szolgáltat­ni. így állandó volt az összeütközés a tiszttartók és a remeték között. Csányi még apja esetére hivatkozik. „Szegény atyám báná az erdővágást, az én embe­reim igen vágják az erdőt. Az én atyám igen örömest szolgált Kegyelmednek. Bizony nekem úgy tetszett, hogy én is jámborul szolgáltam Kegyelmedet." A szerzetesekkel szemben azonban ő is tehetetlen. „Mert ha én egy kis madárkát, kit ökörszemnek hív­nak, megsitnék, nagy messze elhatna az illata, ha más ember egy kövér bialt megsütne, csak szomszédjának sem lenne hírével, ha én hátra esném is az első fogam törnék ki... Bizony ha a vikáriuson állna, márul holnapra nem élnék." A vita eldöntése végett kéri Nádasdyt, parancsoljon a vikáriusnak, hogy rajta és panaszló társán kívül „farátor" (Fráter) Máté és István a remeték szolgája is idéztessék meg, mert ha ez a négy személy nem lesz jelen, akkor nem nyomozható ki az igazság. Ő ígéri, hogy a kijelölt napra ott lesz, még ha meghalna is, meghagyja atyafiainak, hogy vigyék oda, mert őt jobban sérti a főúr egyetlen „haragtekintete", mint mást szitka. A kolostor felgyújtása előző nyáron történhetett. Erre utal, hogy ekkor már rózsabo­kor virágzott az ajtó mellett. Csányi szégyenkezett az eset miatt, mivel mint katonai pa­rancsnoknak, neki kellett volna az 1550-es évek elején, a háborúnak betudhatóan meg­élénkülő török rablóportyáktól megvédelmeznie a kolostort és kincseit, valamint az ott nyugvó Kanizsaiakat. Ezt mint láttuk, korábban egy alkalommal meg is tette, a vaslá­dák őrzésével. Annál is inkább szégyenkezhetett, mert megerősített családi fészke, Za­lacsány, nem messze feküdt a kolostortól. Katonai tiszttartói szégyenét, amelyet Ná­dasdy betegségére hivatkozva, az első vádak idején igyekezett elhallgatni, tetézte a remeték panasza, amely gyanús színbe hozta Kanizsai Orsolya előtt. A Kanizsaiak az Ols nemzetségből származnak. 4 A terebélyes nemzetségfa, már az Árpád-korban bizalmi embereket, udvari és territoriális képviselőket adott az ország­nak. Az Oslokra visszamenő családok a csornai nemzetségi kolostorba temetkeztek. 5 A család legmagasabbra emelkedése egyházi tisztségben történt, Kanizsai János ál­tal, aki először királynői belső káplán, utóbb egri és esztergomi prépost, majd egri püs­pök lett. Demeter esztergomi érsek halála után ő töltötte be e tisztséget, amellett fő­kancellár is lett. E minőségben ő az első, aki 1394-ben magyarként elnyeri az apostoli szent szék született követe címet, amelyet ettől kezdve utódai is viselhettek. 6 Zsigmond uralkodása kezdetén tanultsága, politikai érzékenysége tette nélkülözhe­tetlenné. Mint diplomata a padovai egyetemen tanult, ahol 1377-ben az ultramontánok rektorukká is megválasztották. Népes kíséretében egy oxfordi kanonokon kívül két könyvmásolót is találunk. A későbbiekben a nevével fémjelzett főúri liga vezetője. Öccsét, Istvánt, 1390-ben székely ispánná, majd udvarmesterré neveztette ki. Az érsek szemérmetlenül vette magát a vagyonszerzésbe. Kanizsai váruk és a Sopron megyei Szarvaskő mellé a család tíz év múlva további tízet mondhatott magáénak. Már Tkkáts Sándor utalt rá, hogy a Kanizsaiakkal kapcsolatos geneológiák hemzseg­tek a tévedésektől és egymás adatait veszik át. Számunkra ez nagy nehézséget okozott a család temetkezési helyeinek kiderítésekor. 7 A csornai nemzetségi temetőbe való te­metkezés a névváltozással (Csornairól Kanizsaira) maradhatott abba, János, esztergo­mi érsek időszakában, a Kanizsai család fénykorában. Nagybátyja, a zágrábi püspök még a csornai monostort pártolta. János érsek mindkét családos testvére támogatta a pálos kolostorokat. A pogányszentpéteri (1381) 8 és az örményesi kis időkülönbséggel épült, 9 I. Miklós tárnokmesterről, mint alapítóról konkrét adatunk is van. Pogány­szentpétert pedig II. István, tehát a család másik ága építtethette. Ezt támasztja alá az az adat, amely arról értesít bennünket, hogy Kanizsai László 600 aranyat adott 1433­ban a monostor továbbfejlesztésére, azzal a feltétellel, hogy halála után szülei mellé te­90

Next

/
Oldalképek
Tartalom