Folia historica 18
I. Tanulmányok, közlemények - Őze Sándor: Nádasdy Tamás és az örményesi pálos kolostor
messék. II. István (1371-1427) fia, I. László nem lehetett a hagyományozó, mert ő 1430-ban már halott volt. Maradt utána III. László nevű fia és három unokája, akik közül egy szintén a László nevet viselte, ő azonban még 12 év múlva is kiskorú, tehát nem nagyon hagyományozhatott a monostornak. Ugyanígy I. Miklós unokája, II. László, akiről egy 1406-os adaton kívül nem tudunk semmit. Nem lehetett hosszú életű. A hagyományozó tehát III. László, soproni főispán lehet, aki a királyi tanács tagja volt. Őt 1434-ben még említik, 1443-ban már nem élt. A geneológiák ezt követően eltérnek. Tkkáts Sándor, János, István és László testvérének és IV László, erdélyi vajda lányának tartja Kanizsai Dorottyát. Ez valószínűleg helytálló is, de V László nem lehet Kanizsai Orsolya apja, ahogy ő állítja. Inkább Nagy Iván leszármaztatását kell elfogadnunk, aki Kanizsai II. Györgytől eredezteti Ferenc és Orsolya apját, Orsolya és Ferenc apja ugyanis II. György második házasságából született Rozgonyi Klárától, Rozgonyi Klára anyja, Lindvai Bánffy Erzsébet pedig első felesége volt II. Györgynek. (Tehát mostohalányát vette feleségül.) 1 0 Rozgonyi Kláráról tudjuk, hogy végrendeletét fia nem hajtotta végre. Ezt csak menye teljesítette, Drágffy Anna-Orsolya édesanyja, fia halála után. 1526-ban, mikor Orsolya apja fiatalon meghalt, kis gyermekeket hagyva maga után, a másik Lászlónak, aki az erdélyi vajda fia volt, már 60 év körülinek kellett lennie. Az ő apja 1476-ban húsz év körüli volt, ugyanis 1431-ben már élt, bár 1444-ben is kiskorú, de 1476 után már nem lehet róla hallani. Tfehát a 20-as években születhetett, és az akkori életkorokkal számolva nem igen haladhatta túl a 60. évét. Fiainak ekkor már idősebbnek kellett lenniük. Jánosról tudjuk, hogy Miksa császár mellett harcolt és kitüntette magát Székesfehérvár megvételekor. 1515-ben pedig birodalmi gróffá tették. 1522-ben Neumburg várában készült leltár hagyatékáról, tehát ez előtt az időpont előtt halhatott meg. Ő és testvére, László is, aki Nagy Iván szerint még 1515-ben élt, 1476-ban 20-30 év körüli lehetett, akkor is 60-70 évesek voltak 1515-re. Ez a László semmiképpen nem volt azonos Orsolya apjával, aki még 10 év múlva is életben volt. Pór Antal ugyan feltételez egy VI. Lászlót, mivel egy „nagyságos" László 1512-ben néhai Kanizsai György fiának mondta magát. Pór őt a Miklós tárnokmesteri ágon (örményesi) Imrefia György utódának tartja. Mivel erről az örményesi Kanizsai Lászlóról több hír nincs, úgy véljük, ő azonos II. György fiával, Orsolya apjával, aki 1519-ben címerbővítést kapott, Vas megye főispánja volt, majd az 1525-ös országgyűlésen országbíróként említik. Imrefia György tehát valószínűleg mag nélkül halt el. Sőt meglehet, hogy 1505-ben a híradás már II. Györgyről szól, mint Vas megye főispánjáról és Örményes kegyuráról. Ő ugyanis biztosan megérte ezt az életkort. Akár megérte az örményesi ág utolsó tagja a századfordulót, akár nem, tény az, hogy a 16. században a monostor a kegyuraságával együtt a másik ágra szállt. Mindezen rövid geneológiai áttekintés után térjünk vissza eredeti forrásunkhoz, Csányi leveléhez. Felmerül a kérdés, melyik Kanizsai Lászlónéé a tetem, amelynek hosszú haja volt? Az örményesi ágból való II. Lászlóról, mint láttuk csak gyermekkorából maradt adat, 150 évvel az eset előtt. Nem valószínű, hogy az ő felesége lett volna az asszony. Kanizsai Orsolya haragja sem ezt támasztja alá, a szerzetes sem emlékezhetett rá. Ellenkező esetben viszont fel kell tételeznünk, hogy a pogányszentpéteri ág feladta három vagy négy generációs temetkezési helyét, és a másik ágét kezdte használni. Tüdjuk azt, hogy III. László 1433-ban még Pogányszentpéterre kívánt temetkezni. A kihányt női tetem 91
