Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Őze Sándor: Nádasdy Tamás és az örményesi pálos kolostor

35 Füssy Т. i. ш. 132. p. 36 OL Csányi, 1560. márc. 30. 37 Füssy T. i. m. 143-156. p. 38 OL Csányi, 1558. szept. 27. 39 OL Csányi, 1558. aug. 18. 40 1535-ből értesülünk egy szentmártoni tiszttartóról, Kamonczy Gergelyről. 1541-ben elszámol a főapátnak, aki 300 forinttal tartozik neki. A várnagy a pozsonyi vámot kéri az adósság fejében zálogba, amelybe azonban nem iktatják be. Horváth Antai. A csornai premontrei prépostság commendatorai a 16-17. században. Keszthely é.n. 5-7. p. Horváth azonosnak tartja őt azzal a gyulafehérvári kanonokkal, aki 15 év múlva erdélyi országgyűlési küldöttség tagjaként jár Bécsben. (Mi ezt nem látjuk bizonyítottnak, azért sem, mert így 1571-ben, amikor utolsó említés esik róla, már ezek szerint hetven év körülinek kellene lennie.) 1557-62 között már nem gyulafehérvári, hanem esztergomi kanonok. 1558-ban királyi káplán és felszentelt pap, mert címe venerabilis. 1561-ben felmentést kér az érsektől, ne kelljen a zsinatra mennie, mert török támadástól tart. 1566-ban a királyi tábla bírája. 1568-ban fölajánlják neki Kapornakot, a török veszély miatt, mert jó katona hírében áll, de nem fogadja el. Utóda, Galamboki Máté 1574. aug. 19-én nem tudja bizonyítani, a Joó Balázs királyi jogügyi igazgató által vezetett bizottságnak, hogy 7 papot és jegyzőt, tehát teljes konventet tart, de nem sokkal később a győri püspöki kancellária már nem tudja, hogy a hely ciszterciek vagy a premontreiek tulajdona e. A konventről sincs további említés. 41 Kisbán E. i. m. 185. p. 42 Uo. 185. p. 43 OL Csányi, 1558. márc. 44 Uo. 1558. márc. 45 Uo. 1550. nov. 4. 46 SzalayÁ. i. m. 389-390. p. 1560. 47 A vikáriusok névsorát közli Kisbán E. i. m. 173. p.: Piskolti Támás 1530, Lőrinc 1540, Szegedi Balázs 1540, 1554, 1558, Simon 1559, 1563, Mihály 1565, György 1569, 1573, Ternavai István 1576, 1578. 48 „A pálos remetéknek mindig nagy tisztelői voltunk és sok jót tettünk velük. A bajcsi pálosoknak hagyjuk véki birtokunkat. Ennek fejében a tőlünk épített kápolnában naponként misét kell mondaniuk, minden hatodik napon pedig zsoltárt énekeljenek. Erre a célra pénzt hagyunk nekik. A bajcsi templomnak hagyunk gyöngyökkel hímzett aranycasulát, két dalmaticát, gyöngyökkel díszített humerálét, fehér damaszt dalmaticát, vörös, zöld, fekete és szederjes színű aranyfonállal szőtt három cappát, gyöngyös pendulát, oltárterítőt, aranyos, vörös damasztból, két ezüst gyertyatartót („in forma Italica seu francorum fabricata" és két más gyertyatartót és egy ezüst titineriát. Ugyanitt a kápolnának hagyjuk a valpói kóruson lévő Mária képet, a három pár ampulát, ezüstcsengettyűt, gyertyatartókat, egy nagy aranyozott ezüstkeresztet, három szőnyeget, szenteltvíztartót, ezüsttömjénezőt. A kápolna falára hagyunk egy gobelint, mely a Megváltót ábrázolja a házasságtörő asszonnyal." Az úrnő egyébként itt is kívánt eltemetkezni. A végrendeletet idézi Takáts S. i. m. 51. p. 49 Tarnai Andor: A magyar nyelvet írni kezdik. Budapest 1984. 103-225. p. 50 OL E 153. Acta paulinorum. 34. cs. fasc. 5. fol. 50. 51 Uo. Fasc. 242. 5. fol. 1553. 52 Nem haragudott, 1 hordó bort küldött a pálos remetéknek nem sokkal később, akiknek az ő „oltalma alatt" volt gyülekezésük. Uo. fol. 11. 103